Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Mályusz Elemér: Az izmaelita pénzverőjegyek kérdéséhez 301-311

hivatkozva megtagadták a szolgáltatások teljesítését.

45 Ebben a vonatkozásban sokatmondónak bizonyul az az önmagában egyébként jelentéktelen adat, hogy 1390-ben Lukács budai prépost, királynői titkos kancellár Szepesi János akkor még kápolnaispán és mások társaságában egy óbudai ügyet Szerecsen János budai házában tárgyalt meg.

46 A prelátusok és a patrícius tőkések kapcsolatának egyik érdekes jele ez. Az olasz vállalkozók, ha szülővárosuk polgárainak hitelleveleivel tarsolyukban megjelentek Magyarországon, itt éppen a főpapokhoz mint régi ügyfeleikhez fordulhattak. A pápai politika a püspöki kinevezésekkel, az előléptetések, tehát gyakori cserék rendszerével s mert minden kinevezésért jelentős összeg, az évi jövedelem fele jár az apostoli kamarának, a prelátusokat már rég adósaivá tette. Az új főpapoknak ugyancsak régóta olasz bankházak kölcsönözték, előlegezték budai exposituráik közvetítésével a kinevezési díjakat oly módon, hogy azokat kifizették helyettük Rómában.

47 A magyar prelátusok ezzel az olasz tőkéseknek adósai s nyilván lekötelezettjei is lettek. Legalábbis annyira, hogy a bankházak számíthattak támogatásukra, ha üzleti érdekeiket érvényesíteni igyekeztek. De nem lehettek teljesen elfogulatlanok a főurak sem, főleg a délvidékiek. Közülük a Garaiak egyik rokonáról, valamint a Corbaviai grófokról tudjuk, hogy nagyobb tőkét helyeztek el a velencei gabonakamarában 5%-os kamatra.

48 Az otthon kellő összeköttetésekkel rendelkező olasz pénzember Budán hamar beleillesz kedhetett a magyarországi viszonyokba. A mantuai követ 1395-ben a bolognai Guidoti Bertalanhoz szóló váltót hozott magával, amelyet az 10% levonásával váltott be. A követ azt is elmondotta róla jelentésében, hogy valósággal bankárja az előkelőknek, nagy barátságban van a mágnásokkal, s ezek igen megbíznak benne. Pedig Guidoti 1391-ben még Bologna kincstartója s csak száműzetése után került Magyarországba, úgyhogy legfeljebb három-négy éve lehetett Budán. De már ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megnyerje a legelőkelőbbek bizalmát s a követet a legaprólékosabban tájékoztassa a budai udvar viszonyairól.

49 Ugyanekkor a németországi tőke érdeklődése megélénkült Magyarország iránt. A nyugatnémet városok eddig is részt vettek a magyar kivitel és behozatal lebonyolításában, most azonban már nem egyszerűen arról volt szó, hogy pl. kölni kereskedők szövetet hozzanak be és szarvasmarhát vigyenek ki. A német terjeszkedés, túlmenően az egyes városok és kereskedők közti megszokott kapcsolatokon, az egész magyar gazdasági életnek a befolyásolására irányult. Sok körülmény könnyítette munkáját és hárította el az útjában álló akadályokat. Elsősorban az általános fejlődés eredményéül kibontakozóan az országnak összefüggő gazdasági területté érése, amely kívánja, sőt egyenesen szükségessé teszi az egységes irányítást, azután Zsigmondnak a szülői házban és ifjú éveiben kifejlődött érzéke, amely hozzászoktatta a széles távlatokhoz s nem kis mértékben az általános európai helyzet, amely a magyar királyt a német korona megszerzésére ösztönözve, közte és a Ruprechttől idegenkedő párt között fegyverbarátságot teremtett. A változásnak rég ismert, mindenkor kellőképpen értékelt jele az 1405-i decretum, Zsigmond határozott városfejlesztő programja. Ennek a reformnak, mint általában az időszak magyar gazdasági politikájának irányítója német ember, Nürnbergi Márk volt, aki, akár mint Bernhardi vagy Szerecsen, 1399-ben maga is harmincadispán és a budai aranypénzverde ispánja,

50 tehát hozzájuk hasonló vállalkozó, éppen csak más körök érdekeit képviseli. A politikai kapcsolatok bizonyságának pedig Ruprechtnek Kölnhöz intézett szemrehányását tekinthetjük : Vonja felelősségre azokat a kereskedőket, akik Zsigmondnak Bécsben posztót és pénzt kölcsönöztek oly célból, hogy támogassák fegyveres felkészülését ellene.

51 A nyugatnémet városok nyilván tisztában voltak azzal, hogy Ruprecht pártolásával elveszíthetik Zsigmond szövetségét s ez elzárja előlük a keleti piacokat, aminek következtében az itt kihelyezett pénzük is veszendőbe mehet. A német gazdasági terjeszkedés az olaszhoz hasonlóan szövetségeseket keresett Magyarországon. Talált is, de a társadalom más rétegeiben. Az olasz, mivel ő a régibb, a hagyományos társadalmi tényezőkhöz kapcsolódott : a királyi udvarhoz és ezen belül a pénzügyi szervekhez, továbbá az egyházi és világi nagybirtokosokhoz. A német a király személyes érdekeit támogatva szintén igyekezett megszerezni a kamarák igazgatását, azonban főleg a városok polgárságát láncolta magához. A harc időnként heves volt és nyers formában is a felszínre tört. Az olasz tőke, ha érdeke úgy kívánta, nem érve be a legfelsőbb körök támogatásával, aggály nélkül felhasználta 306