Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

amely már 1300 körül többfajta ólommázat használ : Bécset.

9 Feltehető, hogy az első kályhákat innen rendelik, meg valószínűbb, hogy Közép-Európa egyik legfényesebb és nagy építkezésekbe kezdő udvarának vonzására bécsi mesterek is kerülnek hazánkba, s hosszabb-rövidebb időre királyi műhely létesül. A kályhák készítésében mindenesetre több mester vett egymás után részt, köztük kapcsolat sem stílusban, sem technikai síkon nem mutatható ki. Miután hiteles XIV. századi bécsi kályhacsempéket nem ismerünk, a kérdés megnyugtatóan nem oldható meg. Hangsúlyoznunk kell, hogy a bemutatott kályhák — az első magyarországi példányok •— technikai megoldása és a felépítés-szerkezete már a gótikus kályha kifejlett formáját mutatja, ami hosszú, tovább öröklődő műhelygyakorlat eredménye. Ez pusztán a magyar kerámiaművesség fejlődéséből nem vezethető le. »',-••'. KÁLYHÁK ZSIGMOND KIRÁLY PALOTÁIBAN I. CSOPORT A Zsigmond-kori kályhacsempék első csoportjába nyolc csempetípust sorolunk. Összetartozásuk bizonyítékát a csempék méreteinek és kivitelüknek összefüggésében látjuk ; valamennyi csempe szürkésfehér, néha szürkés-rózsaszínű, erősen soványított cserépből készült, borsózöld ólommázzal bevonva. Néhány csempe e mellett aranysárga vagy sötét fűzöld mázas megoldásban is előfordul (1,4, 6. típus), egyesekből ismerünk mázatlan szürke cserép-példányokat is (1, 3. típus). Az 1. típushoz négyzetes csempék tartoznak, a tagolatlan léckeretben Zsigmond brandenburgi sassal és a magyar pólyákkal négyeit címere látható címerrJajzs nélkül (28. kép, m. 26 cm). A következő négyzetes csempén — 2. típus — egy állatmese illusztrációja látható : a stilizált sziklás talajból középen tölgyfa nő, az ágakból sarjadó levelek és a köztük csüngő makkok majdnem az egész csempét betöltik. Baloldalról, szikláktól takarva a nyúl, jobb oldalon a sündisznó alakja is látható (30. kép, m. 26 cm). A 3. típust az előzőkhöz képest felezett méretű csempe adja, amelynek tükrét négyleveles szőlőinda és -fürt tölti ki (29. kép) ; a 4., ezzel egyező méretű típus : táncoló (?) szakállas alak díszíti a képmezőt, könyökig érő bőujjú, hasogatott ruhában, övéről tőr lóg (31. kép). A felezett méretű csempék néhány töredék bizonysága szerint az első két csempetípus sarokcsempéihez illesztett oldallapok. Az 5. típus nagyméretű, dongás hátán ovális tűznyílással ellátott csempe ; ferdén vagdalt szegélyű tükörben a magyar pólyákkal és a cseh oroszlánnal négyeit címerpajzs felett jobbranéző zárt sisak, rajta koronából kinövő tollas orom. A sisakkal szemben korona, felette kivehetetlen ábrázolás, talán egy lovagrend jelvénye, tölti ki a teret (32. kép, m. 42 cm). A 6. típust dongáshatú, áttört mérműves előlappal kiképzett, kettős csúcsívek felett körbeírt hármas karélyok mérmű rendszerével díszített csempék alkotják. A típusnak két egyező méretű variációja ismert, négyes, illetve ötös osztásban lóhere-mérművekkel (33. kép, magassága pontosan még nem rekonstruálható). A 7. csempetípus ismét két variációban fordul elő, a dongáshatú csempék áttört mérműves előlapján három csúcsíves nyílás felett kerek mezőben forgó lóherés mérművekkel (35. kép, m. 40,5 cm). A 8. típust háromszögű oromcsempék adják, forgó halhólyagok mérművével (34. kép, m. 28 cm). Az oromzatokból áttört és vakmérmúves példányok egyaránt előfordulnak ; a vakmérműves darabokat valószínűleg a kályha kevésbé látható hátsó részén helyezték el. A felsorolt nyolc típus összetartozását néhány egyező stílusjegy is megerősíti ; így pl. a 4. típus alakján a hasogatott ruha alja és az 5. típus tollas orom díszének egyező kezelése, valamint az elmosódottabb részletformák mellett a teret kitöltő biztos rajzú plasztika. A csempék teljesnek mondható sorozata lehetővé tette, hogy rekonstruáljuk a kályha alakját (36. kép, m. 252 cm). Az összeállítás valószínűségét alátámasztja, hogy az egyre keskenyedő felső tizenkétszögü test utolsó csempesorát nyolc öromcsempével arányosan és hiány nélkül zárni lehetett. E kályha esetében is megfigyelhetjük, hogy a nagyobb magasságban levő, tehát közelről már nem szemlélhető csempék csak összhatásukban fontosak, a részletkiképzés elnagyolt és gondatlanabbul mintázott. 228