Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

leg észak felől érkezett területünkre, — útja esetleg azonos lehetett a Kosztyenki-jellegű eszközökével, a W. 2-ben már kimutatható, de később többször megismétlődő kulturális áramlatéval.

24 A lösztelepek kultúrájának helyesbített meghatározása ezzel együtt merült fel, átértékelésük éppúgy megtörtént, mint a környező más közép-európai telepeken,

25 bár a korábbi elnevezés helytelen használata mellett az ilyen irányú származásukra már korábban is utaltunk. — A Remete-barlang leletével kapcsolatban tehát újra rögzíthető késői paleolitikus kultúráinak a keleti gravettihez való tartozása, valamint az is, hogy a „mikrogravettes-csoport" szintén ennek változata. Az utóbbinak a swidry kultúrával tartott kapcsolatáról azonban meg kell említenünk, hogy ez nem csak a posztglaciálisban, hanem lényegesen régebben is élt,

96 így tehát a behatása, egyben a mikrogravettes kultúra kezdete, lehet régibb is. Kozlowski szerint ez ,,már" epipaleolitikus kultúra, közvetlenül a mezolitikum alatt fekszik.

27 Korát és egyben gazdaságtörténeti helyzetét is jobban körülírva : olyan kultúra (epipaleolitikus), amely a W. 3. és a növényzet-fejlődéstörténeti mogyorókor között élt (értelemszerűen tehát már posztglaciális), de gazdálkodási módja a paleolitikumhoz kapcsolja. Továbbélő késői paleolitikus jellegű, egyidejű a nyugateurópai késői magdalenivel, csoportokra tagolt, lényegében magdaleni—gravetti összetételű északnyugat-európai csoportjaival (Federmesserkultur),

28 melyek éppúgy, mint Közép-Európa különféle „paleo-mezolitikus" kultúrái, a kelet-európai posztgravetti, a mezolitikumba vezetnek át. Az a kultúra, amelynek a Remete-barlang pengéje csupán csekély nyoma lehet, a kormeghatározás szerint nem epipaleolitikus, hanem már mezolitikus, posztglaciális korú. Történeti szempontból valószínűnek látjuk, hogy a mezolitikum kezdetén mintegy „késői epipaleolitikum" még a rendkívül hosszú ideig továbbélő paleolitikus jellegű műveltséghez tartozott. Ez azt jelenti, hogy feltevésünk szerint a W. végi barlangi mikrolitika egészen a mezolitikumig fenntarthatta magát. Epipaleolitikumunk valószínűleg gravetti—swidry, majd swiderio—tradenoisi (korai tardenoisi) összetételű a mezolitikum elejéig, területünkön a késői paleolitikum gravetti alapokon fejlődött, amely azonban nem feltétlenül Kosztyenki-csoport is. A keleti gravetti kapcsolatban állt a swidryvel, csoportokat alkotott, túlélte az utolsó glaciális periódust és késői, továbbélő fokozataival, amelyek más kulturális elemekkel vegyültek, a korai tardenoisi, swiderio—tardenoisi (ennek tagja az ún. ,,dunai tardenoisien") kultúrában megy át a mezolitikumba, A mezolitikum kezdetén még mindig felismerhetők bizonyos gravetti, posztgravetti, egymástól sokszor távoleső elemek. A W. 3-kori fiatal keleti gravettitől a későglaciális időn keresztül a mezolitikumig, különböző helyi jellegű változatai, kevert jellegű csoportjai révén egész Közép- és KeletEurópában kulturális kapcsolat állott fenn.

29 A Remete-barlang kultúrája tehát — ha az egyetlen pengét kultúrameghatározónak tarthatjuk — a fenyő—nyírkor végén, a mogyorókor elején élt. Akár mezolitikus, akár pedig paleolitikus jellegű jégkor utáni műveltséghez tartozott, valószínű, hogy régibb kultúrákra vezethető vissza. Korábban, részben még a W. 3-ban, a Dunántúl ÉK-i szögletében az ún. mikrogravettes csoport volt elterjedve. Ez a területileg is közelfekvő, swidry-színezetű pilisszántói jellegű ipar önálló műveltségnek alig tartható, a gravettinek egy fiatal változata, sőt esetleg csupán a késői gravetti népesség egy részének átmeneti tanyahelyeit jelzi. A mikrogravettes csoport kora az eddigi adatok alapján a W. 3.-raés^az'azt közvetlenül követő időszakra helyezhető, — lelőhelyeinek rétegtani viszonyai és egyes paleontológiái adatok miatt megjelenésének legkorábbi ideje is némileg bizonytalan.

30 — Fiatalabbnak, de nem mezolitikusnak tartjuk a honti leletanyag kultúráját, amely szoros kapcsolatban állt a fiatal, W. 3-kori gravettivel és kétségtelenül abból alakult ki. Minthogy a magyar területen swidry kultúrát nem ismerünk, csupán behatása található, ugyanakkor pedig a lengyel terület kultúrája is a keleti későaurignaci továbbfejlődésnek tartható, a magyar és a környező területek csoportjainak ma még kevéssé ismert történeti fejlődése ebből az időben és térben átfogó későaurignaci — keleti gravetti komplexumból indult el. A gravetti kultúra körének még szét nem választott csoportjai, változatai — melyeknek kialakításában idő, távolság, a népesség mozgása, kulturális érintkező-területek, elkülönülő csoportok és műveltségi áthatások vettek részt — a Würm 2-től a jégkor végéig éltek. Az utánuk következő időszakban részben fennmaradva, részben helyi csoportjaik révén a mezolitikumig folytatódtak. 22