Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

2. kép. Szemeskályhák képe egy bázeli címerben. 1510 Pontosan datálható XIV. századi kályhaszemeket a hazai leletanyagból eddig nem ismertünk,

2 s így magyarországi anyagunk első biztos darabjai fokozott művelődéstörténeti értéket jelentenek. Az első példányok a visegrádi első palota feltárása közben kerültek elő,

3 s az itteni pénzlelet tanúsága szerint ezeket a szemeskályhákat a XIV. század utolsó harmadában már lebontották. A budai palotában végzett ásatások hasonló kályhaszemeket tártak fel, itt is Anjou-kori leletanyagtól kísérve. Az eddig restaurált példányok alapján három különböző fajta szemeskályhára következtethetünk. Egyiket finoman iszapolt szürkésbarna szemekből rakták, a tapasztásból a szemeknek csak félgömb formájú teste emelkedett ki ; a másik fajtánál a kemence oldalát pohár alakúra és szív alakúra nyomott, szürke szemek szájnyílásai képezték, míg a kemence tetején félgömbös vagy hagymaformájú szemek emelkedtek ; a harmadik fajtánál a vörösessárga szemek félgömb alakú és a beépítés után is látható tetejét a zöldessárga ólommáz élénkítette (4. kép). A harmadik épület, amelyben szemeskályhák is állottak a XIV. században, a pesti vár királyi háza volt (5. kép). A castrum közepén feltárt középkori falmaradványok mellett Nagy Lajos ásatása alkalmával szürke kályhaszemek kerültek elő. Az itt talált egyéb leletek, mint ahogy azt később a kályhacsempék tárgyalásakor látni fogjuk, valószínűsítik, hogy itt a XIV. században királyi ház állott. Az itteni kályhaszemek formai és technikai jellege szorosan kapcsolódik a visegrádi kályhaszemek csoportjához. Egyelőre még nem határozhatjuk meg, hogy ezek a kályhaszemek hol készülhettek. A háromfajta nyersanyag s a formai különbségek arra mutatnak, hogy ekkor már egyidőben vagy más-más években, több fazekasműhely dolgozott a királyi udvar s valószínűleg a király környezetében élő főurak számára is. Amíg a század első felében ilyen munkához értő fazekas mesterek talán csak az udvar közelében dolgoztak, a század második feléből már ismerünk — egyelőre csak okleveles adatból — olyan mestert is, aki a gazdag vidéki kolostorok s valószínűleg vidéki várurak számára is készít szemeskályhákat. 1387-ben a veszprémvölgyi apácakolostor köt építkezési szerződóst Konch kőművesmesterrel és munkatársaival ; az utasítás szerint : ,,.. .a kolostor felé eső rész ebédlőül szolgáljon. Ebben a részben a kemencét az apácák kívánsága szerint kőből vagy kályhaszemekből felállítani.. ."

4 Főurak vagy gazdag polgárok városi palotájában szemeskályhák használatát bizonyítják Budán a Dísz tér 10. sz. ház pincekútjából előkerült szürke kályhaszem-töredékek is,

5 amelyek típusukban az említett pesti kályhaszemekkel egyeznek. A szemeskályhák használatának terjedésével egyidejűleg indulhatott meg az a folyamat, amely magukat a kályhaszemeket alakította és tökéletesítette használhatóbb és díszesebb formájúvá. A kerek szájnyílású kályhaszemek megrövidülnek és peremüket négyszögletesre formálják, így az egyes szemek összerakva lapos oldalaikkal egymást támasztják és új fajta szerkezeti felépítést tesznek lehetővé ; az agyag, amely korábban a kemence falát alkotta, most már a kályha egyes elemeinek ragasztó-kitöltő anyagává válik. Ugyanekkor a hősugárzás megnövekszik az 212