Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

HOLL IMRE KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK MAGYARORSZÁGON I AZ UDVARI KÖZPONTOK MŰHELYEI ÉS HATÁSUK A VIDÉKI FAZEKASSÁGRA (XIV. SZÁZAD—

XV. SZÁZAD KÖZEPE) A középkori kályhacsempék feldolgozásának első részében a királyi várak és paloták anyagát foglaljuk össze. A leletanyag gazdagsága és az egyes korszakok anyagának aránylag törésmentes időrendi sorakozása lehetővé teszi a mesterség fejlődésének bemutatását, — amit a vidéki várak vagy városok leletei kapcsán ma még korántsem lehetne elvégezni. A feldolgozás során à legfontosabbnak az anyag korrendi csoportosítását és az egyes darabok összefüggéseinek bemutatását tartottuk. Ilyen módon gyakran lehetősége van annak, hogy az eredetileg egységes műalkotást, a teljes kályhát megismerjük. A gótikus kályhák felépítésükkel és gazdag részletkiképzésük összhatásával szervesen kiegészítették azt a belső teret, amelynek építészeti kiképzését a berendezőmúvészet egyéb alkotásai (bútorok, falkárpitok) is gazdagították. A csempetípusok összefüggései nemcsak a rekonstrukció szempontjából nélkülözhetetlenek ; sok esetben a darabok kormeghatározása is csak így végezhető el. Szerencsés leletegyüttesek és zárt rétegek vagy címerek csak az anyag egy részét határozzák meg, a többi esetében csak a műhelyfogások vizsgálata és a csoportosítás hozhat eredményeket. SZEMESKEMENCÉK A XIV. SZAZADBAN A középkori szemeskályhák első formáját három korabeli svájci ábrázolás őrizte meg számunkra. Az agyagból tapasztott kemence lába kőpadkán áll, hengeres, kúpos tetejű falába kerek kályhaszemek sorakoznak. Az egyik ábrázolás már fejlettebb kályhaformát mutat: itt az alsó kályhatest kocka alakú tömbjén keskenyebb hengeres, majd félgömb alakú felsőrész ül. Ebben a formájában a kályha felépítése már magában foglalja azt a hármas tagolást, amelyet a későgótika díszes kályhái egyedi formakülönbségeik mellett is megőriztek : a fáihoz épített kocka vagy hasáb alakú tűztér felett emelkedő sokszögletű vagy hengeres test, amelyet oromsor fejez be. A kályhák használata tekintetében minhárom példánk előkelő feudális környezetre utal. Kettő közülök nemesi címerben szerepel a XIV. század első harmadában, ill. 1510-ben (utóbbi évszám ellenére is jogosan foglal helyet e fejezetünkben, hisz a heraldika kötöttsége mellett festője valószínűleg a korábbi címerkép alapján rajzolta meg), a harmadik pedig egy előkelő konstanzi ház XIV. századi falfestményén látható.

1 1. kép. Szemeskályhák rajza egy zürichi címerben. XIV. század 14* 211