Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona 191-210

7. kép. Arany koronarészlet és csattöredék a XIII. század első feléből. Budapest. MNM Tört. Múz. Magassága 2,7 cm, egy tag hossza 4,8 cm, a csat átmérője 3,3 cm XIV. század eleji „fleuronnée" koronaábrázolások hasonló díszeire emlékeztetnek. Erre majd még később visszatérünk. . A koronáknál gyakori ugyan a négy vagy nyolc ág, de a középkorban az ágak számát és nagyságát előírások nem szabályozták, csak a heraldika alakította ki a későbbi századokban a különböző rangcímeknek megfelelő koronatípusokat.

36 A királyokat és hercegeket megillető koronára már a középkorban egyre szélesebb körben tartottak igényt, ezért már a XIII. században tiltották a polgároknak és feleségeiknek az értékes ékszerek, így a koronaalakú fejékek viselését is.

37 A XIII—XIV. században grófnők korona alakú fejéket, a XIV. században pl. Flandriában grófok koronát viseltek.

38 A középkorban hajadonfőtt járó lányok ünnepi fejdísze a koszorú volt. A koszorút helyettesítő fejék alakulása is összefügg a koronával.

39 Drága hímzések, ékkövek díszítették, s gyakran mint a korona, fémből is készült. Ez volt a „chapel", amelyet fiatal lányok a házasságkötésig viselhettek. Ilyen értelmezés később a koronaszerű fejékek széleskörű elterjedését tette lehetővé. A menyasszonyi korona, koszorú divatja is innen ered. A középkorban azonban ünnepélyes alkalmakkor nemcsak a lányok, hanem a fiatal férfiak is viseltek fejdíszt. A XIII. században a „chapel"-t áll alatt megkötött, sapkaszeruen alakított fejkendővel egyesítették. így jött létre a „chaperon", amelyet asszonyok viseltek. Ez a kendővel társított chapel sem volt mindig sima,

40 drágakővel, hímzéssel díszítették, sőt néha ezt is koronaszerűen képezték ki.

41 A lányok fejdíszét nálunk pártának nevezték. A XIV—XVI. századi sírleletek azt mutatják, hogy a veretes párták meglehetősen általánosak voltak. A pártát és pártaövet díszítő fémlemezeken is a koronák kedvelt virág- és liliomdísze jelenik meg. A párta divatja későbbi századokba nyúlik. A koronáknál is szívós formai továbbéléssel találkozunk. A nyílt, liliomos korona emlékét a címereken kívül a XVII—XVIII. századi diákkoronák is őrzik.

42 A XIII. század első felében a koronákat áttört levélinda vagy filigránháló gazdagon borítja. Ebből az időből származó, gyaluforgácsra emlékeztető fémszállal átszőtt, ékköves, gyöngyös arany koronarészietet és hozzátartozó szintén töredékes boglárt vásárolt meg az Iparművészeti Múzeum 1897-ben Pichon Jerome párizsi gyűjteményéből (7. kép).

43 Utóbb, mint magyarországi sírlelet a Történeti Múzeumba került, származását azonban semmi közelebbi adat nem bizonyítja. Czobor ezt a koronát is részletesen leírta.

44 Ékkövei nagyrészt rubin, helyenként egy-két almandin, zafir és néhány türkiz. Amíg a pántokon a rubint és zafirt felváltva alkalmazták, a liliomokat három-három rubin díszíti középen egy türkizzel. A bogláron pedig két zafir és két türkiz váltakozhatott, a karéjokon egy-egy rubinnal. A budapasti koronarészlet stílusa a namuri székesegyház nyolctagú filigrános, ékköves, gyöngyös koronájáéval rokon. A namuri koronát a XIII. század elején működő francia ötvös művének kell tartanunk.

45 Nèm a korona, ahogy korábban tévesen hitték, hanem csak a koronába 196