Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Az aquincumi ún. festőlakás 149-189
134 Rómából mindenekelőtt a Via Appia egyik újabban feltárt sírkamrájának falfestésére utalhatunk [P. Wuilleumier: Mon. Piot 46 (1952) 77. kk., 1. kép], amit megítélésünk szerint helytelenül határoztak meg Augustus-korinak. A Villa Doria Pamphili columbariumának festészetével (G. Bendinelli, Monumenti della pittura antica, III. 5 1941, Lt.), amelyre Wuilleumier i. h. 81. old. hivatkozik, a Via Appia menti sírkamra festészetének a fehér alapszínen és a madarak tematikáján kívül semmi kapcsolata sincs. Az utóbbinál a fogazottívű körök, az arcosoliumokban látható vastag szárú, apró levelű girlandok, ugyanitt a fogazott párhuzamos félkörök, az egészen jellegzetes geometrikus E-minták, az alakos festés nem részletező, hanem könnyedén odavetett „impresszionista" módja a Via Appia menti sírkamra falfestését a III. század első harmadába utalja. Ennek a Wuilleumier i.-h. 82. oldalon közölt felirat sem mond ellent, amely szerkezetét tekintve nem Augustus korára, hanem a II. század második, de még inkább a III. század első felére jellemző. — A ferde hálómintás, egyszeri! tapétadekoráció új értelmezéssel egészen a IV. századig követhető a katakombafestészetben (J. Wilpert, Die Malereien d. Katakomben Roms, II. passim). Pannóniából a IV. század második harmadára keltezhető II. számú pécsi (Sopianae) ó-keresztény sírkamra festészetének egyik részlete [Gosztonyi: Arch. Ért. (1942) 200. kk. old., 4-5. kép, valamint A. Gerke, Die Wandmalereien d. neugefundenen Grabkammer im Pécs. Spätantike und Byzanz. 1952, 115 kk.] tartozik ide. 135 Pompejiből pl. a Casa dei capitelli colorati egyik helyisége idézhető. Nowotny vázlatos rajza után említi : Kenner, Virunum. 222. 136 I,. pl. : Blake i. m. 10. t. 2 (Ostia) ; 29. t. 3 (Castel Porziano) ; az utóbbi helyen a növényi ornamentika túlsúlyával. 137 Ezzel szemben hivatkozni szokás az egyik prienei festett falra (Th. Wiegand — H. Schroder, Priene. 1904, 363. kép), amelyen azonban a szorosan egymás mellé helyezett hosszúkás és egyenlőoldalú oktaederminták a belső csenevész növénydísszel nem vethetők össze a széthúzott geometrikus díszek között nagyobb felületeket kitöltő növény díszes tapétamintákkal. 138 Szőnyeg- és falfestés ősi kapcsolatát Mezopotámiában újabb példával világítja meg : Moortgat, Teppich und Malerei. Bibliotheca Orientalis, IX. köt. 1952, 92. kk. — Levi utóbb i. m. I. köt. 436. old. helyesen emeli ki, hogy az egyszerű tapétamintákat általánosan használták Itáliában az i. sz. I— II. században. Ugyanakkor viszont lebecsüli a keleti textilművészet jelentőségót, amit Bostowzev: utóbb i. h. 151. old. ha egyes adataiban vitathatóan is, de lényegében helyesen látott. Az emlékek tanulmányozása után úgy tűnik ki, hogy Italia (föltehetően orientális kezdeményezésre) már az i. e. I. század végén sajátos tapétadekorációt fejlesztett ki, amelynek jellemzője a ferdevonalú, négyzetes hálózatba elhelyezett rozetták, csillagok, virágok stb. Keleten ezzel szemben más ornamentika érvényesült. Kelettől a kihangsúlyozott hálórendszer és a geometrikus, meg növényi elemek közel egyenértékű használata lényegében idegen. A keleti emlékanyagban vagy a szorosan összefűzött geometrikus minták dominál nak, mint pl. a prienei falakon (Wiegand — Schroder i. m. 161, 363. kép), vagy a tiszta vir ág-ornamentika, mint pl. az antiochiai Phoinix-mozaikon, amit Lassu.s [Mon. Piot XXXVI (1938) 96] tanulságosan tárgyalt. A keleti ós a nyugati ,?fioTa.l «tyfe**s teSffölíbségére legutóbb A.- Frova: Cahiers d'Arts (1954) 254. old. is rámutatott. 139 Kenner, Virunum. I. t. és 46. old. (a päoniamintás fal habarcsából Probus-érem került elő). 140 L. pl. : Wirth i. m. 114. old., 53. kép (Ostia, Casa del Ganimede, korridor) 140 old., 72. kép (a laterani bazilika alatti magánház dekorációja), 131. old., 62. kép (a trasteveri excubitorium vigilum festészete), Wuilleumier i. h. 46. 77. kk. old. (Via Appia, sírkamra dekorációja) stb. 141 A ,,fogazás" az itáliai mozaikpadlókon már korábban jelentkezik ós a II. században az egyik legkedveltebb keretdísznek számít (Blake i. h. 187-188. old.; G. Calza, Isola Sacra. 1940, 168. old., 82. kép, 178. old., 88. kép). Keleten viszont elég ritka. Az antiochiai mozaikpadlókon pl. csak elvétve találjuk meg (Levi utóbb i. m. Ï. köt. 28. kép; II. köt. CIL t. f-g; XXIII. t. b; XCIV. t. e). 142 A példákat összeállította : Draclc i. m. 33. 143 Uo. 114. old., 115. kép. 187
