Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Az aquincumi ún. festőlakás 149-189

A hálókeretbe foglalt geometrikus díszekből vagy csak virágokból álló egyszerűbb tapétamintával

130 szemben a növényi és geometrikus ornamensek váltakozó elrendezésével kialakított tapétaminta, amelyhez legnagyobb valószínűség szerint helyiségünk falfestése is sorolható, a gazdagabb, de ugyanakkor a kevésbé elterjedt változatot képviseli. Amíg ugyanis a hálós keretbe illesztett rozetták, csillagok, illetve virágok dekorációja az i. sz. I. század rómavárosi—campaniai falfestészetben is egészen gyakori,

131 a II. században pedig tovább követhető az itáliai

132 és a keleti

133 mozaikpadlókon, majd pedig a III. századtól kezdve újból a falfestészetben,

134 addig a felületen egyenértékű ornamensként összekapcsolt növényi és geometrikus elemek tapétadekorációja egészen ritka Itália korai falfestészetében

135 és az itteni mozaikpadlókon is csak elvétve tűnik fel.

136 Jellemző módon hiányzik az antióchiai mozaikpadlókon, és keleten a II—III. századi falfestészetben sem találjuk meg.

137 Valószínűbb ezért, hogy a nyugati tartományok gazdagabb „geometrikusvirágos" tapétamintájának eredetét Itáliában keh keresnünk, ahol az egyszerűbb geometrikus vagy virágos tapétadekoráció az I. századtól kezdve (nagyobb megszakítások nélkül) az egész császárkoron keresztül megtalálható. Ezzel azonban nem állítjuk azt, hogy a tapétamintás dekoráció általában itáliai eredetű. Az eredet kérdésénél a közeikeleti textilművészet és falfestészet ugyanis nem kapcsolható ki.

138 A 9. sz. helyiség falfestésének omamentális elemeit és feltételezett tapétamintás festését azonban nem szükséges a keleti művészet köréből származtatni. Ugyancsak megérthető az itáliai művészet későbbi változásaiból a virunumi fürdőkörzet paoniamintás festése,

139 amely ha jóval későbbi is, mint az aquincumi dekoráció, elrendezésével annak legközelebbi párhuzamául szolgálhat Az aquincumi lakóház 9 sz. helyiségének átfestésénél az itáliai falfestészet felé mutat az ornamentika egy olyan apró, de jellemző részlete is, mint a nagyobb koncentrikus körök fogazott köríve, amely a keltezés szempontjából fontos. A

II. század végén és a III. század első harmadában az itáliai és a rómavárosi falfestészetben egészen közönséges a fogazott szélű félkörívek, oválisok és körök alkalmazása,

140 amely a kymation vagy tojástaggal való keretelés egyik elgeometrizált változata.

141 A nyugati tartományokban előfordul a tojástagokkal keretezett geometrikus minta

142 és elég gyakori a kerek kis foltokkal való keretelés, amelyet pl. az Unter-Lunkhofen-í villa egyik fehéralapú töredékén is megtalálunk.

143 A közzétett anyagban azonban „fogazott" keretdísz hiányzik. Ez még szorosabbra vonja a harmadik csoport ornamentikájának az egykorú itáliai falfestészettel való kapcsolatait. Az itáliai emlékanyaggal elég jól keltezhető fogazott élű körök alapján, még a számbajövő retardáció esetében is, a III század 20—30-as éveire tehető a 9. sz. helyiség átfestése. 41. kép. Ötlángú agyagmécs Fabius aquincumi műhelyéből (valamivel nagyobb, mint 2 : 3) 182