Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Az aquincumi helytartói palota falfestészete 103-148

Aquincumban különösen elterjedt ez a díszítésmód, a megfelelő provinciális eltérésekkel. Nagy L. még nem ismerte fel a minták összefüggését, a díszítésmód rendszerét s így korhatározásukkor sem állt biztos alapon. W. Drack mutatott rá arra, hogy a Pannónia Inferiorból régóta közismert minták a tapétázás rendszeréhez tartozhatnak.

117 A nagy stílusirányon belül az aquincumi tapétaminták jellegzetessége, hogy egy korábbi korszak ún. paoniamintáját ismétlik a falfestők unos-untalan.

118 Ezt azért említjük meg, mert a korábbi periódusokban a helytartói palotában paoniamintás díszítés nem fordult elő, tehát ez az egyébként birodalomszerte divatos minta nem egy helyi továbbélésként került aquincumi falfestményekre, hanem külföldi mintaképek másolataként. 41. kép. Vörös-zöld festésű falrészlet a 26. sz. helyiségből (4. periódus) Ezt a motívumot kivéve a helytartói palota e késői díszítéscsoportjára éppen az jellemző, hogy a korábbi periódusok mintáit a megváltozott stílusban folytatja, pl. a gyöngysoros osztósávokat, a virágos szegélymintákat, csak az előző korszakoktól eltérő színösszeállításban (43. kép). A 24. sz. kapufolyosó mellett a 27. számmal jelölt szentélyben csak a lábazati rész eredeti festése maradt meg s fölötte keskeny sáv a középmezőből. A lábazati rész érdekessége, hogy vörös nyerstégla-utánzat díszíti. Ezt a díszítésmódot közelebbről egyik inter cisai épületből ismerjük, amelyet még a század elején Hekler Antal tárt fel.

119 A díszítés a legutolsó felfogás szerint a III. században készült. A felmenő falakat az intercisai példán márványutánzással dekorálták. A téglafal-utánzat egyébként nemcsak Pannóniában terjedt el a keleti mintaképek alapján,

120 hanem már néhány évtizeddel korábban magában Itáliában is. Ostiából és Pompejiből az épületek külső falán kváderfalas utánzatokat látunk vörös kontúrozással vagy fehér-vörös sakktáblaszerű megoldással festve.

121 A III. század második felében a helytartói palotában a belső nagyudvart kisebb beépítésekkel szűkítik le. A 46. helyiség keleti oldalát elfalazzák (20. kép), s ettől délre a fülkékkel díszített 47. helyiséget alapjaiban átépítik.

122 A déli szárnyon a kapunyílások és átjárók körül történnek módosulások. Itt is korhatározó adatokat szolgáltatnak tehát az ásatási megfigyelések. Márványutánzás látható a sima vörös színű lábazati rész fölött a belső nagyudvar fedett körüljárójának falán. A díszítés elsősorban az ún. „víztorony" falfestésénél, illetve az ehhez csatlakozó K—-Ny-i irányú falon maradt meg a legjobb állapotban (42. kép). A táblákra osztott falmező márványozása fehér alapon piros-sárga-fekete vagy világossárga alapon fekete-barna9* 131