Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Az aquincumi helytartói palota falfestészete 103-148

37. kép. A 17. sz. folyosó Ë-i végének rekonstrukciója (3. periódus) tartozhatott. E néhány töredék alapján nem következtethetünk az ábrázolt jelenetre. Minthogy azonban több különböző alakhoz tartozó feltartott kar- és vállrész is szerepel töredékeink közt, arra gondolunk, hogy esetleg a három grácia közismert ábrázolását

110 festették a medencébe levezető lépcsővel szemben álló falrészletre. Az alakos töredékek technikájához azt a megjegyzést fűzzük, hogy az eltérést mutat a K-i traktusban előkerült foltosán megfestett lebegő alakoktól. A medence nőalakjait határozott vonásokkal körvonalazták, a bágyadt színű tagok árnyalása egészen finom ecsetvonásokkal történt. Ez a kissé plakátszerű, merev ábrázolásmód a III. század közepére jellemző,

111 a birodalmi stílusváltozások törvényszerűségeinek következménye. A III. század elejétől kezdve ugyanis a formák mindinkább leegyszerűsödnek, a részletek elmosódnak, az összefoglalt formák nagyobb egységeit éles körvonalak hangsúlyozzák. Ezek a jellemvonások a képzőművészet minden ágában megnyilvánulnak, a szobrászatban a síkban való ábrázoláshoz, a falfestészetben az ún. tapétamintához vezetnek. Aquincumban az egyik táborvárosi magánfürdő nagyobb termét díszítették hasonló stílusú vadászjelenettel.

112 Az alakok mögött itt is levelekkel teleszórt egyszínű háttér szerepel. Sajnos, a fürdőszárny medencéinek falfestéséből alig maradt ránk rekonstruálható leletanyag. A nagyméretű, ellipszis alakú medence falát, valamint a szomszédos állatalakos mozaikkal díszített padlójú helyiséget a 83. sz. helyiségnél leírt erősen stilizált virágokkal és levelekkel díszítették. Erre 128