Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Az aquincumi helytartói palota falfestészete 103-148
olvassuk. 75 Ezek szerint ekkor épült meg a belső udvar déli részén egy víztorony, 76 innen látták el a fürdőrészt is vízzel, tehát a vízcsőfektetés kapcsán a fürdőszárnyban is alapos átalakítások történtek. Továbbá a víztorony táplálta vízzel a belső udvar díszmedencéjét, az északi szárny nympheumát és a keleti traktus mellékhelyiségeit is (13, 15, 45. és 48. sz.). A csatornázással járó építkezések során erősen megemelték néhány ponton az udvar szintjét, s erre az elplanírozott rétegre 77 épültek rá a nagy szentély körül ekkor létesített toldaléképületek, pl. 77. számmal jelölt tanácsterem stb. Mindebből következik, hogy a felsorolt helyiségekben, amelyeknek faltégláit a III. század első felénél korábban nem készíthették, a festés sem származhatik korábbról. így ezt az egységes, zárt stiláris csoportot már biztos terminus post quem datálja. A hosszú folyosókban három részre tagolt a faldíszítés, mint a keleti szárnyban ; lábazati rész, középmező, felső lezáró sáv jellemzi a falak beosztását. S ezt a hármas tagozódást összehangolja egy széles, azonos vastagságú piros-fehér duplasáv, amely egységesen kereteli mindhárom falrész díszítését (37. kép; rekonstrukció). A hosszú folyosók eredeti helyén talált festését nem írjuk le újból, hiszen már többször történt róluk említés az irodalomban. Értékelésükkor csak annyit említünk meg, hogy a lábazati rész téglalapokra osztott beosztásában az egyes táblák méreteinél semmiféle törvényszerűséget sem állapíthattunk meg. A táblák hossza változó, márványozásuk különböző technikával történt, minden tábla más-más színű, de nem ismétlődik ritmikusan. Legtöbb esetben élesen körvonalazott, különböző nagyságú, tojásdad idomok töltik ki a téglalapot, néha minden függőleges határolás nélkül megy át ez a minta egy hullámvonalasán árnyalt elütő színű mezőbe. Foltos színű alapon, zegzugos, szabálytalan vonalakból alakul ki a következő tábla díszítése, de több ízben ismétlődik csupán a ferde egyenesek tarka, sávos mintája is. Ezek fölött egyszínű, nagyméretű keretsávos téglalap alakú mezőket látunk. A felső lezáró fríz tábláit szintén különböző színű és fajtájú márványozás tölti ki, a lábazati márványozásnál leírt változatos rajzú ós színű megoldásokkal. A hosszú folyosók díszítésénél egyetlen esetben sem tapasztaltuk, hogy a középmezőket bármilyen alakos díszítés, növényi ornamentika vagy bármilyen egyéb térkitöltő elem díszítette volna. Éppen így nélkülözi ez a stílusirány mindenfajta építészeti elem szerepeltetését. A 46. sz. helyiség díszítése részben azonos a 17. és 26. sz. folyosó dekorációjával, részben azonos motívumok többféle variálása teszi még változatosabbá a belső térhatást. A lábazati rész márványozott tábláira számtalan példát hozhatnánk fel a nyugati provinciákból is, de a közös stílusirányon belül a megfestés módjában az aquincumi díszítéshez legközelebb kisázsiai analógiák járnak. 78 Dura-Europos egyik mithraeumában, több keresi katakomba falán találunk hasonló tojásdad idomokkal telezsúfolt táblákat ; az aquincuminál elnagyoltabb, de erőteljesebben megfestett motívum színösszeállítása is szorosan az aquincumi mellé 119 24. kép. Geometrikus díszítésű falrészlet a 46. sz. helyiségből (3. periódus) 23. kép. Növényekkel díszített falrészlet a 46. sz. helyiségből (3. periódus)
