Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Az aquincumi helytartói palota falfestészete 103-148

Egy-két évtizeddel később már a nyugati provinciák érdekterületévé válik Aquincum. Megtelepülnek városunkban a kölni kereskedők,

30 galliai sigillaták lerakata létesül a polgárváros üzletsorában,

31 nyugati mintaképek után dolgoznak a kőfaragók.

32 Mint látni fogjuk, a nyugati provinciák jellegzetes falfestészeti stílusában készülnek a helytartói palota falképei is a II. század végén. 2. PERIÓDUS A Hadriaiius-kori dekorációs stílus mértéktartó színhatásra, nyugodt vonalvezetésre, a falmező beosztásában arányosságra törekedett. A II. század közepén a római birodalomban nagyméretű átalakulások történtek a képzőművészetek terén s ezt nyomon követte az iparművészeti alkotások stílusváltozása is.

33 A mértéktartó „zónás stílus" már Hadrianus uralkodásának utolsó éveiben lényeges változáson megy keresztül.

34 A díszítmények gazdagabbak, dúsabbak lesznek, többnyire a valóságot jóval meghaladó mértékben, erőteljes, élénk színek kerülnek a falra, az előző korszak pasztell tónusaival szemben. Minthogy az új irány szakít a naturalista látásmóddal, csak a kifejezés összbenyomását adja vissza nem törődve az anatómiai valósággal. Az összefoglaló foltos kidolgozásmód következtében a vonások elmosódnak, az alakos ábrázolásnál csak a szem és száj kifejező és erőteljes, egyébként az arcvonások nélkülöznek minden rajzélességet.

35 A korszak portrészobrászatát boncolgatva Delbrück psychologikus iránynak nevezte ezt a stílust.

36 Az új impresszionista ábrázolásmód a falfestészetben egészen különös módon párosul az ún. pompeji 3. és nem a 4. stílus továbbélésével.

37 A festői 4. stílussal szemben ugyanis a 3. stílus egy merevebb, határozottabb falbeosztást, vagyis egy jobban körülhatárolt térhatást követel.

38 Ennek következtében a falra festett ábrázolás felakasztott kép benyomását kelti. A négyszögű képkeret vízszintes és függőleges egyenesekkel tagolt felületbe illeszkedik bele, s ez még jobban fokozza belső terének kihangsúlyozását. Mire a helytartói palota másodszori kifestésére került volna sor, már végbement ez az irányváltozás a művészetek terén, így szembetűnő az ellentét a néhány évtizeddel korábbi faldekorációval szemben. Az új korszak ízlését a palota legdíszesebb helységsora, az ún. keleti traktus őrizte meg a legjobban. Ebben a traktusban is több ízben javítgatták a fűtést, sőt a III. század elején csatornázták ezt a szárnyat is,

39 a szobák dekorációjában mégsem jelentettek ezek a munkák alapvető változást. Már korábban megállapították, hogy a padlót borító mozaikokat nem érintették a fűtőtérben lezajlott bontások, átalakítások, s ugyanígy érintetlenül maradtak a falakon az eredeti festmények is, kivéve azon a néhány ponton, ahol kivésték a fűtőtéglákat. A későbbi korból származó bélyeges téglákra vakolt új festés azt bizonyítja, hogy az eredeti mintákat ezeken a pontokon is pótolták,

40 kiegészítették a sérült ábrázolást. Erre a továbbiakban még kitérünk. Minthogy a keleti traktus festéséről az 1941. évi feltárások feldolgozása következtében részletes anyagközlés jelent meg,

41 csak nagy vonalakban összegezzük jellemző vonásait. A falfelületeket a római kori díszítés szabályai szerint hármas beosztás — lábazati rész, fölötte középmező, majd ezt lezáró fríz — jellemzi.

42 6. kép. Bozettával díszített falrészlet az 5. sz. helyiségből (2. periódus)