Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

GÁBORI MIKLÓS A REMETE-BARLANG ÁSATÁSÁNAK EREDMÉNYEI A MAGYAR KÉSŐI PALEOLITIKUM KÉRDÉSEI A HOLOCÉN RÉTEGEK KULTÚRÁJA A főváros térületén végzett régészeti kutatások egyik jelentős eredménye a máriaremetei Remete-barlang ásatása, amely számos őskori műveltség emlékanyagát hozta felszínre. 1949-ben azt a célt tűztük magunk elé, hogy Budapest területén a régibb kőkor emberének nyomát találjuk meg s erre a hegyvidék barlangjainak, sziklafülkéinek átkutatása volt szükséges.

1 A Remetehegy szurdokában levő barlang látszott legalkalmasabbnak az ásatásra, — nyílásának déli fekvése, belső területe, méretei, az alatta mintegy 10 m-re folyó patak stb. valószínűvé tették, hogy az őskőkor embere ezt a barlangot lakóhelyül használhatta. — Az ásatást 1949-ben Vértes L. végezte, aki munkájának eredményéről kisebb cikkben számolt be. Ismertetése a lelőhelynek csupán posztglaciális, ill. pleisztocén korú rétegeire terjedt ki,

2 azonban legalább ilyen jelentőségű az, hogy a barlang rendkívül vastag holocénkori rétegegyüttesében a középkortól a mezolitikumig, egymás alatt szinte minden fontosabb korszaknak a leletanyaga előkerült. A barlang morfológiai adatait, alaprajzát Vértes L. közölte. Az ásatás célja a paleölitikum, a pleisztocén rétegek elérése volt a páratlanul fejlett jelenkori kitöltés alatt, és így a megfigyelés nem terjedhetett eléggé ki a holocénkori rétegek eddig közöletlen régészeti anyagára. A maga nemében valóban páratlan lelőhely anyagának feldolgozásában, ismertetésében mutatkozó nehézségeknek ez egyik magyarázatául szolgálhat. A felsőbb rétegek leletanyaga sajnos nem található jól elkülöníthető rétegekben, többször feltűnő keveredést tapasztalunk, ami a lelőhely rétegsorának, ennek a történeti keresztmetszetnek értékét, sajnos, nagymértékben csökkenti. A korábbi beásások, régibb próbaásatás betemetett gödrei a szelvényen való tájékozódást, a rétegek elkülönítését, a közbetelepült kultúrrétegek anyagának szétválasztását rendkívül nehézzé teszik (3—4. kép). A 8,5x5 m nagyságú ásatási gödörrel 10,5 m mélységig jutni csak úgy volt lehetséges, hogy a kitöltésanyag kiemelésére lépcsőket hagytak. Az alsóbb rétegek anyaga tehát először egy lépcsőre került, s így keveredhetett a magasabban fekvő rétegekével. Az egyes rétegek azonban még így is túlnyomóan egységes leletanyagot tartalmaznak, s ez indokolttá teszi, hogy a barlang holocénkori régészeti leletanyagát, a nagyobb mennyiségű állati maradványt rétegenként összefoglalva ismertessük. A Remete-barlang metszetében 13 réteg különíthető el, közülük az 1—9. holocénkorú (4. kép). Sorrendjük a tűzhelyes,települési szintek figyelembevételével a következő: 1. Fekete humusz la Hamus, tűzhelyes réteg 2. Szürke humusz 3. Fekete kultúrréteg 4. Szürke, köves agyag 5. Világosbarna agyag 6. Fekete, vörös, kávészínű csíkos kultúrréteg 7. Világossárga agyag 8. Köves, világosbarna agyag 8a Fekete kultúrréteg 9