Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

16 O. v. Falke, Majolika. Berlin, 1907. — Ballardini, Corpus della maiolica ltaliana. Roma, 1933. 17 Itt elég Johann Friedrieh Böttger, az európai porcelán feltalálója nevét említenünk, aki I. Frigyes porosz király elfogató parancsa elől Szászországba menekült, ahol azonban Erős Ágost választófejedelem és lengyel király őrizetbe vétette és kísérletei folytatására kényszerítette. 18 E. Schön, Buda ostroma Roggendorf által 1541. Bécs, Albertina. Ismertette : Kelényi B. O., Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei. Fővárosi Könyvtár. Budapest Gyűjteményeinek Tanulmányai. 19 Gerevich i. m ; 278; Schweiger, Reiszbeschreibung... Nürnberg, 1655, 22 ; Omichius, Beschreibung ... Güstrow, 1582. 20 Voit P., Gyarmati Dénes mester és a magyar építőgyakorlat hagyományai. Művészettörténeti Évkönyv. Bp. Sajtó alatt; 21 Catalogue of the Mortimer L. Schiff. New-York. 22 Backhaem, Catalogue of the Victoria and Albert Museum. London. — Bertalan F.-né, Faenzai majolikatálak a budavári ásatás anyagából. Művészettörténeti Értesítő (1954) 106—113. 23 H. H. Chompret, Les Faienes Françaises Primitives. Paris, 1943, 68-69. 24 Uo. 40. 25 K, Frei, Ausstellung Schweizerische Keramik. Kunstgewerbe Museum, Zürich, 1947 — 49. 26 Falke i. m. — W. Stengel, Studien zur Geschichte der Deutschen Renaissancen Fayencen. Mitteilungen aus dem Germ. Nat. Mus. (1911) 21 — 105. 27 Voit P., Olasz reneszánsz dísztál az Iparművészeti Múzeumban. Magyar Múzeum (1945). 28 E. Edgar, Habanska Keramika. 1918. Slovenská Knihovna. A mű fordításáért' Fehér Istvánnónak mondunk köszönetet. 29 Divald K., Budapest művészete a török hódoltság előtt. Bp. é. n. 139. 30 A Descriptive Catalogue of the Maiolica in the South Kensington Museum. London, 1873, 480— 481. 31 Hoffmann E., Régi magyar bibliofilek. Bp. 1929. 32 A budai palota intenzívebb művészi kiépítésének kezdőpontját a trónterem ajtaján levő 1479-es évszám és a Firenzéből ugyancsak 1479-ben behívott legnainolók szerződtetése jelezné. L.: Balogh J., A magyar reneszánsz építészet. Mérnöki Továbbképző Intézet, 1952, kézirat gyanánt. — Visegrád reneszánsz kori építkezéseinek kezdetét ugyan ő még későbbre, 1483-ra teszi. L.: J. v. Balogh, Die Ausgrabungen in Visegrád. Österreichische Zeitschrift für Denkmalpflege IV (1950) 3 — 4, 46. Balogh Jolán megállapításait megerősítik a modenai számadáskönyvek Budára, ill. Visegrádra vonatkozó adatai, amelyek szerint az építkezések mindkét helyen még 1489-ben is folynak. L.: Voit P., Művészettörténeti Értesítő (1954) és Voit P., Gyarmati Dénes mester és a magyar építőgyakorlat hagyományai. Művészettörténeti Évkönyv. Bp. Sajtó alatt. 33 Dercsènyi D., Visegrád műemlékei, Bp. 1951. 34 Akadémiai kézirattár. Modena I., Esztergom 1488. R. Archivio di Stato in Modena, Camera Ducale, Casa Amministrazione Ippolito I. D'Esté 51. »Item ollas parvas Ad ludendum pro domino Reverendissimo.« — Voit P., Kaza György, Estei Hippolit esztergomi kályhása. Művészettörténeti Értesítő (1954) 113-116. 35 Piccolpasso i. m. — A Pallas Lexikon szerint az ongaresca: majolika, mély csésze, amelynek alacsony talpa van. 36 Lt. sz. 51, 1075. Méretei : A) 9,3 X 14 X 1,3, B) 11,5 X 9, 8 X 1,3, C) 13,5 X 13,7 X 1,2 cm. 37 Holl Imre szíves közlése. 38 Hoffmann i. m. A Corvinákra vonatkozó fejtegetés Balogh Jolán idevonatkozó műveiből és személyes közléseiből merít. A közreadatlan Corvina-fényképanyag tanulmányozását szintén ő tette lehetővé, amiért ez úton is köszönetet mondok. 39 Akadémiai kézirattár. Modena IL, Esztergom 1487-1498, InVentarii, 25.t és no. 1487. Libro Generale 103. okt. 17.: »Ditto per uno Calamaro ongarescho per el prothonotario, din. 75.« 40 Geschichte der Stadt Wien. III/2. Wien, 1907. 41 H. Tietze, Geschichte und Beschreibung des St. Stephansdomes in Wien. Österreichische Kunst topographie XXIII. 42 M. Dreger, Baugeschichte des Wiener Hofburg. XIV. Wien, 1914. 43 Miskolc, Múzeum. A leltárban : D

1 15985, D' 15986 és D

1 15987. sz. alatt, összesen 9 db leltározott töredék. 44 A garamszentbenedeki konvent protokolluma 190/b 1. Bártfai Szabó László szíves közlése. 45 A. v. Wálcher-Molthein, Die ältesten Bunten Kachelöfen Ober Österreichs. Belvedere. Forum. Wien, 1924. 120-131. 46 Sammlung Alfred Ritter Walcher v. Molthein. Deutsche Keramik des XV bis XIX. Jahrhunderts, sowie Töpferarbeiten aus den angrenzenden Slawischen Sprachgebieten. Wien, 1917. Wawra. 47 A. v. Walcher-Molthein, Die deutschen Keramiken der Sammlung Figdor (II). Kunst und Kunst handwerk. Wien, 1909, 301 — 362. 48 O. v. Falke, Sammlung des Freiherrn Adalbert von Lan na. Prag. Erster Teil. Rudolph Lepke's Kunst-Auction-Haus, Berlin, 1909, 71 — 73. 49 Edmund Wilhelm, Braun, Das Kunstgewerbe der Renaissance, 1935.Bossert, Geschichte des Kunstgewerbes. VI. 64. — Braun a Hirschvogelábrándot ismét feltámasztja, s miután utóbbi neve 1544-ben Laibachhal kapcsolatban előfordul, kézenfekvőnek látja Hirschvogel tájképmetszeteinek stílusát egy rácsos peremű majolikatálon felismerni. Nem vesz tudomást, arról, hogy ezeket a tálakat már C. Őernohorsky, Pocátky Habanskych Fajansi. Opava, 1931. c. művében hiteles ásatási leletek alapján a morva—magyar határ mentén működő habánság oeuvrejébe utalta, észak-olasz stíluseredetüket pedig 1932-ben az olasz szakirodalom tisztázta. L.: G. Ballardini, Opera di Maestri Compendari Faentini al Museo