Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

csak az ónmázas eljárás folytatására, illetve az olasz titok közvetítésére vonatkozhatott. A díszítményeket ismeretlen olasz előképek nyomán már magyar festő készítette. A nyolcszögű lapokkal kirakott teremben nagyszerűen hathattak az egyes csempék hanyagul odavetett mintái, mert mesterünk nem az ecsetvonások mérnöki pontosságára, hanem — igen helyesen — a távolról szemlélőre gyakorolt összkép hatására helyezte a művészi hangsúlyt. A freskófestés módszerét követő monumentális felfogás a mű javára vált. Műhelyünk még így is — a régi, alapító mester nélkül — megállta helyét és elvégezte a számára kijelölt feladatot. Műhelyünk enemű továbbfejlődése azonban mégis megállott. Az első olasz mester utódai által készített divatosabb stílusú, de bágyadtabb színezésű csempekészlet nem talált további, külső megrendelőkre. Mátyás többi építkezésénél sem használják e lapokat. * Feleletet adtunk arra a kérdésre, hogy hol volt a műhely. Részben arra is, hogy kik dolgoztak benne, s hogy hogyan folyt ott a munka. Ha e két utóbbi válaszunkat még bővíteni óhajtjuk, tovább kell mennünk és vizsgálnunk kell : vajon a fehér ónmázzal borított padlótéglákon és tetőcserepeken s a többféle készlethez tartozó színes festésű ábrás majolikacsempéken kívül más árut nem készített-e műhelyünk? Erre az újabb kérdésre további megfigyeléseink adnak választ. Amikor első döntő leletünk — az égetőkemencében összeforrt csempe — a budavári műhely egykori fönnállását számunkra elárulta, azonnal megfigyeléseket folytattunk abban az irányban, vajon nem készültek-e műhelyünkben majolikaedények is ? Valóban nem lebecsülendő kérdés. Ha »nem«-mel felelünk, azt is kimondottuk, hogy csak egy bizonyos feladatra — a palota egyes termeinek díszítésére — hívtak Budára olasz majolikakészítőket, s a munka bevégeztével az olaszok visszatértek hazájukba s a padlócsempéken kívül más nyoma nem maradt magyarországi működésüknek. Viszont, ha »igen«-nel válaszolhatunk, ha Budán az épületkerámián kívül ma jolikaedény-gyártás is folyt — a termelés mennyiségétől és minőségétől függetlenül is — műhelyünk épp oly majolika kéziüzemmé minősül, mint a többi itáliai műhely. Vizsgálódásunk alapja az ásatások során előkerült majolikalelet-anyag volt. A leletek természetszerűleg bizonyos különleges nehézség elé állítottak s ugyanakkor jelentős előnyt is biztosítottak a kutatás számára. A nehézség abban állott, hogy a sokféle jellegű, anyagú, de többékevésbé egész apró — tehát formai és sokszor díszítményi szempontból alig elkülöníthető — töredékből szét kellett választani a sokféle olasz gyártmányt és a feltételezett hazai termékeket. Az előny viszont az volt, hogy töredékekről lévén szó, éppen a törésfelületek adtak számos technológiai megfigyelésre tanulságos alkalmat. A legelső lelet, amelyet teljes bizonyossággal budai készítménynek tarthattunk, egy díszítmény nélküli edény két peremtöredéke volt. Az edény formája, illetve a perem vonala a kínai porcelán alaktanából jól ismert ún. »rizses tál« alakjára utalt. A fehér ónmázon több helyen türkizes kiszíneződés látható, a vastagon föltett máz helyenként lefolyt és húsos csöppekben meggyűlt az edény falán, máshol elkenődött. Belül az edényfal gyűrődéses hibákat mutat. Az alapanyag élénkszínű, vörös, durva agyag, azonos a padlótéglák cserépszínével, csupán minősége árulja el, hogy a matériát korongozás előtt a nagyobb szemcséktől és kavicsoktól megtisztították. Nem nevezhető ugyan kimondottan rontott darabnak, mert e szépséghibák ellenére használható áru volt, de nem tételezhetjük föl azt sem, hogy egy ilyen silányan sikerült selejtes darabot messze földről, drága pénzen importáltak volna. Második és ide kapcsolható leletanyagunk már egész kis csoportot tett ki : fehér ónmázzal borított olasz albarello idomú edénykék és töredékeik. Az 5—15 centiméter magasságú edénykék között ép példányok is vannak. Némelyiken — s ezek kitűnően sikerült égetésből valók — finom, vékony fehér ónmáz van, amely alól az alapanyag vörös színe halványan átvilágít. Másokon a máz szürkés és helyenként türkizes foltokat mutat. Ezek az albarellócskák házi használatra, talán a festők és miniátorok számára készültek. Festéknyomok azonban nincsenek bennük, mint 98