Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

' készített bútorremek Budára szállítása közben történt baleset bírt arra, hogy magát a szobrá­szatnak adja. A kor általános szokása volt, hogy ugyanaz a mester a művészet vagy műipar több ágában hasonló jártassággal bírt. Argani szerint Benedetto da Maiano bátyjának, Giulio da Maianónak padlótéglákat küld Nápolyba, aki ott épp Aragóniái Ferdinánd — Beatrix magyar királynő atyja —. építkezésein dolgozik. Könnyen felmerülhet a gondolat, hogy a budai majolikagyártó műhely vezetését olyan mester nevéhez kapcsoljuk, akit forrásaink megneveznek ugyan, de nem tűnik ki ezekből, hogy e személy egyben a majolikakészítésben is jártassággal rendelkezett-e? Tudjuk, hogy a már említett Mátyás—Beatrix-címerekkel ékesített londoni és New York-i dísztálakat — az előző kutatással ellentétben — nem Forliban, hanem Faenzában készí­tették. A Budára importált és most kiásott olasz majolikaedény-töredékek zöme is Faenzából, a majolikakészítés ekkori központjából került Mátyás udvarába. Mint Höllrigel József kimutatta, az emblémás hexagonális padlótéglák a faenzai Bettini-műhellyel tartanak stíluskapcsolatot. Csábító gondolat tehát, a Nicolo di Faenzát, Mátyás egyik kódexmásolóját, mint a majolika­műhely mesterét vagy festőjót tárgyunkkal kapcsolatba hozni. 29 Egy Nicolo da Faenzát (másként Nicolo da Fano) ismerünk, akinek egyik 1521-ben készített dísztála a párizsi Basilewski-gyűj­teményben volt. Egy másik Nicolo da Faenzáról a d'Estók levéltárában levő okmány említi, hogy 1556-ban Alfonso da Ferrara számára dolgozik. 30 A nagy időbeli különbség azonban kizárja, hogy a három Nicolo da Faenza egy és ugyanaz a személy lett volna. Faenzai majolikakészítők — Fra Melchiore és Ottaviano da Faenza — szere­pelnek 1490-ben Ercole ferrarai herceg — Beatrix sógorának, Hyppolit esztergomi érsek atyjának — udvarában, Biagio di Faenza a XVI. század első évtizedében, Antonio di Faenza 1522-ben dolgozik Ferrarában. Mindez csupán csak annyit enged feltételezni, hogy a Beatrix királynő rokon­ságának, a d'Estéknek dolgozó faenzai keramikusok és a Budára hivatott faenzai majolikameste­rek között személyi kapcsolat is lehetett. Az eddigi kutatások azt sem tudták kimutatni, hogy a mi Nicolo da Faenzánknak tulajdonított, Bécsben őrzött kódex másolója járt volna Budán, hanem úgy tűnik, hogy Nicolo a Firenzében működő híres Corvina-festő Attavante számára dolgozott. 31 E kecsegtető lehetőség — amely egyenesen Faenzával, a majolikagyártás közvetlen for­rásával egy mester személyén keresztül kapcsolná össze Budát — egyelőre ebben a vonatkozásban elesik, azonban érdeklődési körünkbe vonja a Corvina-könyvtár másoló és díszítő festőinek személyét. Nem a formázás, mázkeverés és égetés jártas technikai mesterét keressük ezúton, hanem olyan festőt, aki vállalkozik arra, hogy a miniáló műhely átellenében dolgozó honfitársai számára a gyártmányok díszítésére vonatkozó útmutatást nyújtson, esetleg mintadarabokként a készít­ményekre dekoratív jellegű díszítést fessen. Ha tüzetesebben átvizsgáljuk az ábrás padlócsempék emblémás csoportját, azt tapasz­taljuk, hogy azokat gyakorlott és biztos kezek vázolták az érzékeny nyers mázalapra, de a vonalak­nak az a mérnöki pontossága, amely éppen a faenzai Bettini-műhely analóg darabjainak fona­dékos keretére jellemző — itt teljességgel hiányzik. Van azonban néhány töredékünk, amelynek dekoratív díszítménye a faenzai analógiák példányait — nem is a szalagművek mértaniságának tökélyében, de — a babérkoszorú, bőségszaru és akantuszdísz gondos, aprólékos rajzában fölül­múlja. A faenzai analógiáktól ily módon elütő darabjaink finom tollal rajzolgatott díszít­menyei a milánói stílusú illuminait kódexek formakincséből származnak. A rajz technikája is merőben elüt a vérbeli majolikafestő módszertől, amely utóbbi a friss, nyers mázra való gyors és javítgatást nem tűrő ecsetkezelésével — Falke szemléltető megállapítása szerint — a freskófes­téssel áll legközelebbi rokonságban. Tárgyalt darabjaink aprólékos rajza azonnal elárulja, hogy festőjük csak könyvillusztrá­tor lehetett. Feladatunk : keressük a Corvina-műhely tagjai között azt a festőt, akinek kezevonásá­ban közös sajátságokra ismerünk, aki a milánói díszítménystílus művelője volt s végül, akinek budai működése egybeeshet műhelyünk fennállásával. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom