Budapest Régiségei 17. (1956)
TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150
keretelésű ragyogó mázú domborművekkel árasztotta el Itália templomait és palotáit. Mint Otto Falke szellemesen megállapítja, e magános, korai edény Lucca della Robbiát mint feltalálót sem kisebbíti, mert a nagyméretű domborműveken az először ő általa használt, színezett ónmázzal egészen új és sajátos szobrászatot alkotott, amelynek ragyogó és vonzó szépsége hervadhatatlan dicsőséget szerzett számára. Az olasz majolikagyártás fénykora, midőn a termelés mennyisége a minőség rovására még nem hat károsan, sőt új meg új eljárások, találmányok és művészi ötletek emelik az olasz áru hírét, a XVI. század harmincas éveiig számítható. Ez a virágkor, a majolika művészetének ragyogása. A vezetést Faenza tartja, mellette Firenze, majd Siena és Caffagiolo gyártmányai törnek élre. Két utóbbi központ 1500 körül kezd működni. Ugyanekkor indul fényes pályájára Urbino és mellette Casteldurante is. Deruta iparáról 1521-ből, Velencéről 1520-ból vannak első híreink. Genova és Savona a XVI. század közepén válik ismertté, Pesaróban 1540-ben, végül Padovában és Castelliben csak egy század múlva létesülnek műhelyek. Itálián kívül Európában az adó fél — Spanyolország — az első, amely kamatostól kapja vissza az ónmázas eljárás kölcsönadott eredményeit. A sevillai Alcazar egyik kápolnáját bibliai csempék díszítik. A mú jelzése : »Niculoso Francesco Italiano fecit 1504«. A mester trianai műve egy évvel előbb készült, s a szignaturában származása helyét — Pisát — is megjelöli. Később Spanyolország több helyén, Trianában, Talaverában, Valenciában és Arragoniában, majd Portugáliában virágzó majolikacsempe és majolikaedény készítés fejlődött ki. Franciaországban már 1512-ben feltűnik négy firenzei fazekas, Benedetto Angelo és társai, akik a lyoni l'Hôpital de la Charité számára 10 éven keresztül készítik a kórház ónmázas patikaedényeit. 23 Nagyobb jelentőségű a Párizs melletti »Madrid« kastélyban működő majolikaműhely, amelynek felállítását I. Ferenc francia király kezdeményezi. Az az I. Ferenc, aki közel két emberöltővel később ugyanazt cselekszi országában, mint előbb Hunyadi Mátyás Magyarországon: az olasz reneszánsz művészet palántáját ülteti hazája tele vényébe. Az első olasz dekoráló művészek 1530 körül érkeznek a Loire menti kastélyokba, majd Fontainebleau-ba. A francia reneszánsz születése egybeesik a magyar reneszánsz legnagyszerűbb emlékeinek pusztulásával. A budai mesés palota 1529-ben esik először áldozatául a török hordáknak, s jelképes csattanója a magyar műtörténetnek az 1528. október 28-án aláírt fontainebleau-i szerződés, amelyet a budai palota kifosztása előtt egy évvel kötött éppen I. Ferenc francia király és Zápolya János egy Habsburgellenes török—magyar—lengyel szövetkezés céljából. E szerződés természetszerűen nem a reneszánsz Buda sorsát biztosította, hanem a nyugati, I. Ferenc reneszánszának kibontakozását tette lehetővé. Ekkor jelenik meg Luca della Robbiának — az olasz majolikakészítés atyjának — fiatal rokona, Girolamo della Robbia Párizsban, akit a XVI. század második felében nagy számban követnek honfitársai. Levéltári adatok szerint majolikaműhelyt rendeztek be még 1556-ban Sebastiano Griffo és Domenico Tardessir genovai és faenzai mesterek. Ezt követően 1575-ben Nantesban, 1581-ben Nimesben, 1590 körül Neversben alakulnak a francia keramikára mély hatást gyakorló olasz modorú majolikát gyártó műhelyek. Németalföld, amely a XVII. század folyamán legjobban gyümölcsöztetni tudta az olaszoktól kölcsönvett tőkét és Delftben a fajánszműhelyek százaival az itáliai majolikaipar kegyetlen versenytársa lett, a XVI. század elején ismerkedik meg az ónmázas agyagipar vívmányával. Guido Andries 1512-ben érkezik Antwerpenbe. Az ő műhelyében készítik a Herchenrode apátság padlótégláit. 24 1532-ben Pierre Frans működik itt, majd Guido Savino Castel Durante-i mester, akinek 1548 előtt Antwerpenbe telepített műhelyét fiai vezetik további sikerre. Itália északi szomszédja, Svájc felől nincsenek ily biztos adataink. Valószínűnek látszik, hogy az olasz majolikaedényektől elütő stílusú darabok, amelyeknek egy sorozatát a nürnbergi múzeum őrzi s 1526—1540 között keletkeztek, Svájcban készültek és nem Kölnben, mint azt a régi német szakirodalom minden tárgyi alap nélkül valószínűsíteni igyekszik. Svájc majolikaipara voltaképpen a XVI. század közepén válik jelentőssé, a Winterthurban készített magashőfokon égetett majolikafestésű kályhák által. Viszont ez előtt az idő előtt még vegyesmázas (ólom- és ónmázas) kályhacsempék készítéséről sincs tudomásunk, s ez a tény későbbi közléseink szempontjából — mint látni fogjuk — döntően fontos. 25 88
