Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

még hétpecsétes titok volt, egyes olasz edénygyártók féltve őrzött tudománya. Az olasz majolikaáruért mesés összegeket fizettek az európai fejedelmek és pénzemberek. Az olasz majolikagyártónak legjobb helye a vár falain belül volt, — nemcsak saját érdeke kívánta így, de a megrendelőé is. A középkor alchimistái, a fajansz- és porcelánkészítő arkanisták pedig még a XVIII. században is, inkább foglyai voltak megbízó uraiknak, mintsem szabad iparosok vagy művészek. A megrendelő, ha jól meg is fizette a keramikus mestert, az mégis kiszolgáltatott, hűbéri viszonyhoz hasonló helyzetbe jutott, s a kényelmetlenné váló szerződésből néha szökés útján szabadult.

17 A falakon belőli elhelyezkedés mellett szól az egész, ekkor még középkorinak nevezhető várélet természete is. A vár a hozzácsatlakozó várostól elkülönülve élte a maga életét, gyártotta a szükségleteihez alkalmazkodó iparcikkeket, berendezési tárgyakat, ruhákat, fegyvereket és csupán a nyers termékeket hozatta kívülről. Méginkább így volt ez a királyi várakban, azokban a rezidenciákban, ahol az uralkodó személyes használatára és gyönyörködtetésére szánt tárgyak készültek. Még XIV. Lajos francia király is a Louvre-ban rendezteti be a királyi asztalosmühelyt a Manufacture Royale Meubles de la Couronne-t. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a Corvinák festőműhelye és a könyvkötőműhely volt a budai reneszánsz palota területén belül, de a várban lehetett a kőfaragóműhely is, amely Hunyadi Mátyás építkezéseinek kő- és márványdíszeit készítette el, es csak a nyers kőanyagot szállították a különböző bányákból Budára. Mátyás nagyszerű átépítési és berendezési terveiben nem csekély szerep várt a majolika díszburkolatot gyártó műhelyre. A leletanyag arról tanúskodik, hogy legalább három terem volt ábrás majolikacsempékkel kirakva. Ezenkívül leleteink között feltűnő nagy számban vannak a négyzetes alakú, tiszta fehér ónmázzal bevont padlótéglák is. Utóbbiakat talán a különböző színű ólommázzal bevont azonos méretű lapokkal vegyesen, geometriai mintákká rakták ki. A különféle padlóburkolatokon kívül, a közönséges sárga, zöld és vörösbarna ólommázas színek mellett gyártottak fehér ónmázas tetőcserepeket is, amelyek a soktetős-tornyos Budavár tarka, festői hatását emelték. A műhely termelése tehát az építkezés függvénye volt, így a műhely topográfiai helyét ott kell keresnünk, ahol az az építkezések és belső átalakítások alatt is zavartalanul működhetett, de ugyanakkor az építkezés közelségében maradván, a törékeny termeivények újabb szállítása is kiküszöbölhető volt. Ha összevetjük az ásatás során feltárt alapfalak, illetve az ezekkel nagy vonalakban egyező legrégibb térképek alaprajzát, valamint az egykorú források leírásait, egészen szűk területre korlátozódnak a műhely elhelyezésének lehetőségei. Tudjuk, hogy Mátyás a Dunára néző, keleti szárnyat építette át a legdíszesebben. Itt állott a Zsigmond által emelt hatalmas »Friss palota«, a kápolna, a csillagvizsgáló és az uralkodó büszkesége, a Corvinák híres őrzőhelye, a könyvtár. Talán ennek közelében helyezték el a másolók és festők, valamint a könyvkötők műhelyeit. Az egyik könyvtárhelyiség összeköttetésben állott a király lakosztályával. Belső udvar koré csoportosultak a*királynő)belső lakosztályai. Ez már a déli palotarésznek felel meg. A déli szárnyról nem sokat tudunk, idegenek, külföldi követek ide nem jutottak, és így nem is írnak róla. Az egykori szemtanúk figyelmét leginkább a középső udvar köti le, ez a nagy trapéz alakú, hatalmas árkádsorral övezett díszudvar. Itt áll a bronz díszekkel ékesített Paliasz Athéné-kút és a három Hunyadi ércszobra. Ez a budai vár fóruma, itt zajlik a várnép színes tarka élete. Díszudvar, de egyben az egyetlen forgalmi terület, amelyen keresztül a királyi háztartás üzemi része lebonyolódhat. A díszudvar északi végén a Zsigmond által épített »Csonka torony«, ahol Mátyás idejében is rabokat őriznek. A nyugati zwinger falára támaszkodó hátsó, azaz nyugati szárny, kezdve a déli oldaltól — úgy látszik — több és különböző időben épített és észak felé a Csonka torony irányában egyre inkább kitoldott épületcsoport, amely nagy részében Zsigmond korában már állott. Ha a Budáról készült későbbi metszeteket vizsgáljuk,

18 a nyugati szárny ábrázolásai délről észak felé haladva, több egyre alacsonyabb épületszakaszt mutatnak. E szárny legvégén nyeregtetős emeletes épület áll, közte és a Csonka torony között húzódó bástya fölött szabad belátás nyílik a díszudvarba. Tehát a nyugati szárny vagy nem volt összeépítve a Csonka toronnyal, vagy csak később emeltek ide összekötő palotarészt, esetleg a meglevőt utóbb elbontották. 85