Budapest Régiségei 17. (1956)
TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150
10—11. kép. A mázra-égető kemence építése tényező vizsgálatát kívánja meg, amely épp a műhely munkája szempontjából döntő. Ez pedig a megrendelő igénye, a létesítendő műhely elé tűzött feladatok milyensége. A kérdés részleteibe belemerülni itt nem célunk, miután megoldása már egészen más problémák felvetését feltételezné. A műhely felszerelése szempontjából számunkra csak az a lényeges, hogy ha itt majolikaművesek dolgoztak, akkor ismernünk kell azib a célt, amelyet munkábaállításuk szolgált. Feladatuk elsősorban padlótéglák előállításából állott, amelyeknél az eljárás első része — az anyag megdolgozása, formálása és első égetése — nem tételezett fel különösebb, a helyi ismereteknél fejlettebb tudást. Ezt tehát máshol, más műhelyek is elvégezhették. A- felszerelés súlypontja olyan nagy befogadóképességű kemencék létesítése volt, amelyek alkalmasak rövid idő alatt nagy mennyiségű ónmázzal bevont áru kiégetésére. A műhely tehát a már kiformált és egyszer kiégetett cserépáruk díszítését, illetőleg második égetését kellett, hogy elvégezze. Ez volt az a munka, amely a szokásos gyakorlatot messze túlhaladta. Megoldása a már fennálló fazekasműhelyeknek adott királyi megrendeléssel nem lett volna kivihető. Ha ezeket az elgondolásokat Piccolpasso leírásaival összevetjük, már megállapíthatjuk, hogy a feltárt építmény három majolikaégető, mégpedig abból a fajtájából, amelyben az utolsó égetést végezték. A régi palotaépület egy átalakított helyisége szolgáltatta a kemence helyét. Az építőanyag kivitelében az olasz kemencékkel egyezően agyagba rakott téglákból, illetőleg kőből készítették el az építményt, felépítésében azonban nem ragaszkodtak ahhoz a típushoz, amelyet Piccolpassónál mint mázégetőt megismertünk. Oka részben az adódó tér más beosztása lehetett ; de fel kell tételeznünk, hogy a korabeli gyakorlat ismert a Piccolpasso által megadott építménytől részben eltérő kemencét is. A szerző maga is utal munkájában a leírottaktól eltérő megoldásokra. 11 Az Ulászló-kori átalakítás a kemence részleges lerombolásával és elfalazásával járt együtt. Ugyanakkor semmisülhetett meg a műhely másik részén elhelyezett kisméretű őnolvasztó is. Mint láttuk, zsengélő kemencére itt nem is volt szükség. Végül a Regal-féle átalakítás és bontás végleg eltüntetett mindent, ami az egykor híres műhelyből még fennállhatott. Holt Imre 82
