Budapest Régiségei 17. (1956)
JELENTÉSEK - Duma György: Középkori figurális padlótégla vizsgálata 331-352
A 14. képen a vízszintes tengelyen az izzítás hőfoka, a függőleges tengelyen a baritlemezhez viszonyított fényvisszaverő képesség %-ban van feltüntetve. A cserép színe az újraégetés alkalmával csak kis mértékben változott. A meglehetősen tömör cserép pórusaiba kevés szerves anyag kerülhetett be. Ezért az újraégetés alkalmával elszenesédésükkel csak kismérvű feketedés állt elő 500 C D körül. A cserép gyengén kékes színt mutat 900 C° után, 1000 C 3-nál pedig már szemmel is látható különbséget mutat az eredeti színéhez képest. Az eddigi kísérleti adatok szerint (savoldhatóság, szín, dilatométeres vizsgálat) a cserép 1000 C° körül volt égetve. Ennek ellenére olyan kémiai és fizikai tulajdonságokat mutat, amelyek alacsonyabb hőmérsékleten jelentkeznek, s amelyek 1000 CT-os égetés után nem lennének indokoltak. Savoldhatósági viszonyai, izzítási görbéje, gőzadszorpciója és a dilatométeres vizsgálat azt mutatja, hogy a cserépben az idők folyamán rendkívül kis reakciósebessógű, de határozott átalakulások történtek, amelyek minden valószínűség szerint a kiégetett ásványok rehidratációjának tulajdoníthatók. Igazolja ezt a feltevést az a kísérleti tény is, hogy a folyamatok autoklávos kezelés után reprodukálhatók voltak. Az általunk megvizsgált valamennyi ásatási anyagnál mutatkozó jelenségből azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy mivel a kiégetett kerámiai anyagok vízzel való érintkezésekor az agyagásványok kristálymódosulata képezi a kisebb szabadenergiájú, tehát stabilabb módosulatot, az átalakulás akkor is végbemegy, ha az ideális hőmérsékleti és nyomásviszonyok nincsenek biztosítva, de elegendő idő áll rendelkezésre a reakció lefolyására. II. RÉSZ. A MÁZ VIZSGÁLATA a) A máz olvadási viszonyainak vizsgálata A máz olvadási viszonyait és olvadáskor mutatott sajátságait elektromos fűtésű kísérleti kemencében vizsgáltuk. A padlócsempét borító zöld színű máz újraolvasztása után sem adott többé tükörfényes sima felületet, viszkozitása is nagyobb volt annál, mint eredetileg lehetett. Olvadáspontja ma 850 és 900 C° között van, eredetileg azonban ennél jóval alacsonyabb volt. A padlócsempe alapanyaga az ólmos mázban erősen feltáródott (lásd : mikroszkópi vizsgálat). A cserép oldódásával megváltozott az olvadék összetétele és így megváltoztak a máz olvadáskor mutatkozó sajátságai is. Ezért van az, hogy a máz mai állapotában nehezebben folyó, keményebb, mint eredetileg volt. A cserép feltáródása a mázban gázbuborékok képződésére vezetett. A máz újraégetésekor 800 C° körüli hőmérsékleten erős habzás tapasztalható. Kísérleteink azt mutatták, hogy az eredeti cserépre felvitt ólmos fazekasmázak 800 C° hőmérsékleten mind erősen habzanak, a habzás a hőmérséklet emelkedésével fokozódik. Azokon a helyeken, ahol a mázréteg vastagsága 2 — 3 mm volt, a habképződés 800 C°-nál való 12 órai égetés után sem szűnt meg. Kísérleteinknél az eredeti mázhoz igen közelálló fazekasmázakat használtunk, PbO, 0,5—2 Si0 2 összetétellel. Az eredeti mázat leginkább megközelíti a PbO, 0,7 Si0 2 összetételű máz, amely 77,0% ólomoxidból és 23,0% homokból áll és színezőanyaga -f- 3% rézoxid. (A homoknak 1,2 % Fe 2 0 3 tartalma volt.) 22* 339
