Budapest Régiségei 17. (1956)
ANYAGKÖZLÉSEK - G. Magyar Mária: A budai vár fegyverleletei 247-260
mester: magister Joannis bombardarius és magister Christoferus bombardarius. 45 Ezeknél a mestereknél nincs feltüntetve, hogy állandóan Budán dolgoznak-e, ezért ezeket az adatokat fenntartással használhatjuk fel. A fenti adatokon kívül a számadáskönyv nem is nyújt több segítséget. Összevetve a számadáskönyv többi adatával, amely más, a fényűzésre vonatkozó kérdésekkel foglalkozik, a kép igen szegényes. A törökkori Budára vonatkozóan a helyzetünk nem nagyon nehéz. 46 Külön fegyvermester-jegyzékre nem találtam, mivel a törököknél a fegyvermesterek a katonaság körébe tartozó, zsoldot élvező és katonai fegyelem alá eső réteget alkottak. így tehát az őrségek zsoldlajstromaiban kell őket keresni. Milyen fegyvermesterek szerepelnek ezekben a zsoldlajstromokban ? Szerepelnek barutsik : lőporgyártó, lőporgyári munkások, a zsoldosok soraiban; dsebedsik : műszaki csapat, amely a fegyverek készítésével s a fegyvertárak őrzésével foglalkozik ; haddádok : tábori kovácsok: kalkandsik : pajzskovácsok, fegyverkészítők. Tágabb értelemben hozzájuk sorolhatók az embaradsik, kjárok, neddsárok : ezek tulajdonképpen a különböző kézművesek, akik az ácsmunkát, kőművesmunkát végezték és bizonyos mértókig a fegyvermestereket is segítették munkájukban. Az első ilyen zsoldlajstromot 1542 (948)-ben Báli basa budai begler bég készíttette. Dsebedsik, ágyúsok, ágyú (szállító) munkások és kovácsok szerepelnek itt. A következő lajstrom az 1543. szeptember 29. december 26. közti időt öleli fel (950. évi redzseb, sabán és ramazán hónapokra). Itt név szerint felsorolják a mestereket, megjelölvén zsoldjukat is. 47 Még két lajstrom való Budáról 1568. 48 és 1628-ból. 49 Egy pesti lista 1628-ban 39 kalkandzsit említ. 50 A fegyvermesterek a törökkori Budán is szép számmal szerepelnek, mint ahogyan ezek az adatok mutatják. Az elnevezések arra utalnak (és ez el is képzelhető), hogy az egyes mesterek már nem egyfajta fegyver készítésére specializálódtak. Az egyetlen a kalkandzsi, akinél külön meg van említve, hogy pajzskészítő, illetve neve is erre utal (kalkan : pajzs). Ezenkívül külön történik említés a barutsikról, a lőporgyártókról. Egyébként általában fegyverkészítőkről beszélnek ezek a lajstromok. Zsoldjuk nem marad el az előkelő fegyvernemek mögött. A török kincstár jövedelmi összeírásai között jelentős helyet foglalnak el a hagyatékból származó jövedelmek összeírásai, amelyekben megemlítik az elhunyt foglalkozását is. Ezek között is találtam adatot. 1570-ben hunyt el Dur Ali budai nyerges (hagyatékában fegyverek is voltak). 51 A király kezében levő végvárakban is folyt a munka. A XVI. században a várakban és erősített helyeken állandóan dolgoztak a hadiszereken, pl. Kassán 1547-ben a Büchsenmeister 12 segéddel, ezenkívül kovácsok, lakatosok stb.. ., 52 Tokajban 1570-ben 10 Büchsenmeister. 53 A törökkori Budára vonatkozóan kiegészítésként meg kell vizsgálni a közelben levő, török fennhatóság alá tartozó kisebb helységek egykori jegyzőkönyveit, amelyeknek a török rendre való adózás rovataiban budai vonatkozású tételek is vannak. Ilyen például Nagykőrös. 1627-ből való Murtezán pasa rendelete, amely szerint a falu lakói Buda számára salétromfőzésre vannak rendelve olyannyira, hogy más közmunkák és terhek, az erődítési és vármunkák alól is fel vannak mentve. Sőt, a pasa levele fellép a török részről mutatkozó visszaélések ellen. 54 A regestrumok adatai évről évre beszámolnak a szolgáltatásokról. 55 Ezek a szolgáltatások egészen Buda elestéig megvoltak. Találunk adatokat a salétromház felszerelésének állandó megújítására, bővítésére, 56 a salétromosok bérére vonatkozóan is. 57 Ügy látszik, más mesterekre is volt szüksége Budának. 58 Ezt a kiegészítést figyelembe véve elmondható, hogy a fegyvermester-réteg eléggé nagyszámú, bár nem oly sokrétű, mint a hódoltság korát megelőzően. A vár őrségének létszámával foglalkozó adatok. Buda őrségének létszáma, a létszám változása az, amely az oklevelekből, összeírásokból legjobban követhető. Pontos adatokkal azonban csak a hódoltság kezdetétől rendelkezünk. A megelőző évtizedekre vonatkozóan meggyőző Szegő Pál fejtegetése végváraink fejlődéséről írott dolgozatában. 59 ő főképpen az országgyűlések vitaanyagára támaszkodva mutatja ki azt, hogy amíg a török csak a Balkánon vetette meg a lábát, végvárat megillető gondoskodásban csak a déli határsávban levő várak részesültek. Az ország nagy részének elfoglalását nem betetőzte, hanem bevezette Buda elfoglalása. 1541-től alakul ki és fejlődik a nyugaton és északon húzódó végvárrendszerünk, amely a hódoltság egész időtartama 254
