Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - G. Magyar Mária: A budai vár fegyverleletei 247-260

szerint felsorolja a szőlőbirtokosokat. Megnevezi ezek foglalkozását, sot nagyobbrészt megírja azt is, hogy kinek a házában laknak és a háztulajdonosnak mi a foglalkozása. A két tizedjegyzékben nagyjából ugyanazok szerepelnek, de az 1510. évi jegyzék szerint sok mesternek, aki az 1505. évi jegyzékben szerepelt, már csak hátrahagyottai élnek. Kik szerepelnek az 1505-ös jegyzékben? A legnagyobb számban a csőgyártókat találjuk: hármat említ a jegyzék. Szerepel két számszeríj gyártó, két tegezgyártó, két csiszár és csak egy salétromgyártó és egy sarkantyúgyártó. Bizonyos mértékig vitatható egy puskás említése, bár ebben az időben említése már elképzelhető. Tulajdonképpen a fegyvermesterekhez kell számítani a jegyzék által említett négy kovácsot is. Most nézzük meg az 1510-es jegyzéket. Legnagyobb számban az íjgyártók szerepelnek : négyen vannak. Utánuk számszerint következik a három csiszár. Ezeken kívül két tegezgyártóról és egy-egy páncélgyártóról, sarkantyúsról, pattantyúsról és nyereggyártóról olvasunk. A pattantyús valószínűleg azonos a másik jegyzékben említett salétromgyártóval. Természetesen ez a két jegyzék nem nyújt teljes képet. Fel kell tételeznünk azt, hogy olyan fegyvermesterek is voltak, akik nem rendelkeztek szőlőbirtokkal. Az egyik jegyzék nyújt is egy példát : a háztulajdonosok között említ egy csiszárt, akinek neve a szőlőtulajdonosok között nem szerepel. Egy megközelítő képet azonban kapunk, hiszen látjuk a többi mesternél, hogy még az aránylag rosszabb anyagi helyzetben levőknek is volt kis szőlőjük. Az adók összehasonlítása érdekes eredményre vezet. Itt már más a helyzet, mint a Jogkönyvnél láttuk. Már nem találjuk az első, legjobb helyen az ötvösöket. Ennek okát valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a török veszedelem növekedésével az Ötvösök egyre inkább a Felvidékre húzódnak. Talán legkedvezőbb helyzetben a patikusok vannak, utánuk következnek a mészárosok és vargák. Most nézzük meg a fegyvermesterek helyzetét egymáshoz viszonyítva. A fegyvermesterek közül vitán felül a pattantyús áll első helyen, utána következik a páncélgyártó. Kb. ugyanazt a képet mutatja ebből a szempontból mindkét jegyzék. Mind a fegyvermesterek száma, mind vagyoni helyzete bizonyos mértékig már tükrözi, hogy a király és a királyi kincstár jövedelmei egyre inkább csökkennek és emiatt Buda megfelelő fegyverekkel való felszerelését már nem nagyon tudták biztosítani. Még a XV. század végére vonatkozóan nyújt néhány adatot a királyi kincstárnok által vezetett számadáskönyv.

37 Ezt a számadáskönyvet Ernuszt Zsigmond pécsi püspök vezette. 1494. január 31-től 1495 december végéig foglalja magában a bevételi és kiadási összegeket, Melyek a Budára vonatkozó adatok ebben a számadáskönyvben ? Pl. : a budai vár Ráskai Balázs várnagy felügyelete alatt állott. Az ő kezébe adták a vár fenntartására és a várőrség fizetésére szükséges összegeket. A budai várban levő gyalogosok egy része rendszerint követte a királyt, ha valahova ment, s ilyenkor a várban csekélyebb számú őrség maradt. Egy említett esetben 25 gyalogos, ezek fizetésére kapott 200 forintot.

38 Szükség esetén Budáról fegyvereket küldtek más — esetleg veszélyeztetett — várakba.

39 Amennyiben a hadiszereket Budáról szállították a különböző ostromlott várakhoz, a szállítást vagy budai szekeresek, ha szárazföldön történt a szállítás, vagy pedig a budai és pesti hajósok végezték. Erre a számadáskönyvben sok adat van. A fegyverek készítésére vonatkozó adatok közül megemlítem, hogy a számadáskönyv többször említi Jakab királyi puskaművest, akinek a felügyelete alatt állott a puskaporgyártás, amit budai mesteremberekkel végeztetett el.

40 Ezek csak a jellemzőbbek a sok példa közül. Azt mutatják, hogy a század utolsó éveiben a király még valamelyes gondot fordít a vár hadi felkészültségére. A Mátyás-kori fellendülésnek ez már csak az utolsó hulláma. Ezt bizonyítja Verancsics Antal is, aki az 1526. évről a következőket írja : »Minden álgyukat, hadhoz szerszámokat raknak Budán hajókra. Sietnek Moháccsá az király után. Kiket még Mátyás király szerzett vót az ország megmaradására.«

41 A fentebb említett, a XVI. század elejéről származó oklevelek az átmenetet mutatják ahhoz a szomorú képhez, amelyet a II. Lajos-korabeli számadáskönyvek tükröznek. Az 1525. évi számadáskönyvben többször történik említés egy fegyvercsiszolóról, ill. fegyverfényezőről, aki a király szolgálatában áll : magister Thimotheus armipolitoris.

42 Nem nevezi meg a számadáskönyv azt a fegyvercsiszolót, aki három segéddel dolgozik.

43 Ezeken kívül említés történik egy kardcsiszolóról is.

44 A tüzérség számára dolgozott két, többször említett 252