Budapest Régiségei 17. (1956)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Héraklész bronzszobrocskája Óbudáról 9-44
A firenzei szatírtorzót Amelung és a későbbi irodalom 42 a pergamoni nagy oltár Gigantomachia domborművének Gigas-alakjaival vetette össze és a reliefekkel egykorúnak, de azoknál jobb kvalitású mester kezétől származónak határozta meg. Amelung idejében a nagy oltárfriz keltezése szilárdnak látszott, az újabb irodalomban viszont eléggé vitatott. 43 A vita folyamán felhozott érveket mérlegelve úgy véljük, hogy egy ilyen nagyarányú munka kivitelezése, még a megfelelő anyagi erőkkel és művészekkel rendelkező pergamoni fejedelmi udvarban, is hosszabb időt vett igénybe. A munkálatok kezdetei kétségtelenül még I. Attalosz (247—197) uralkodásának utolsó évtizedeire estek. Korának legmonumentálisabb győzelmi emlékét jelentő mű külső frízét azonban csak II. Eumenesz (197—159) idejében fejezhették be. így nem tévedhetünk nagyon, ha az oltár külső frízének Gigasaival rokon firenzei torzó és az utóbbihoz kapcsolható Szépvölgyi úti Héraklész eredetijét az i. e. 200 körüli évekre keltezzük. Az ez idő tájt működő pergamoni bronzszobrászok közül Phüromakhosz, Sztratonikosz, Iszigonosz és Antigonosz nevét ismerjük. Hiteles alkotásaikat a kutatás azonban még nem tudta kiválasztani a nem nagyszámú szobrászati emlékanyagból. 44 A pergamoni körön belül éppen ezért sem a firenzei torzó, sem pedig a Szépvölgyi úti szobor eredetijének pontosabb meghatározása ma még nem lehetséges. Majdnem bizonyosra vehető viszont, hogy a pergamoni körben az i. e. II. század elején létezett a Szépvölgyi úti szobor mintaképének tekinthető Héraklész-csoport, amely egy többjelenetes Héraklészciklushoz tartozhatott. Eddigi fejtegetéseink eme végső konklúzióját más oldalról, az Antoninus-kori szarkofágok Héraklész—Hippolüta-jelenetének elemzésével is alátámaszthatjuk. Már régebben észrevették, hogy a Róbertnél a II. 2. csoportba sorolt szarkofágok Héraklész—Hippolüta-jelenete teljesen azonos megfogalmazásában Postumus (258—268) Herculi invicto körirattal vert érmeinek hátlapján is megtalálható. 45 Ebből az egyezésből helyesen következtettek arra is, hogy a szarkofágok amazonkaland-ábrázolása végső fokon valamely kerek szoborcsoportra vezethető vissza. 46 Észrevették azt is, hogy a szarkofágok és az érmek ábrázolásain a hérosz lába alatt élettelenül elnyúló amazonkirálynőt a nápolyi múzeum »halott amazon«-jának tartásában mintázták meg. 47 A föntebbi összefüggésekből elfelejtették azonban levonni a szarkofágok Héraklész— Hippolüta-jelenetének előképére vonatkozóan szinte önmaguktól adódó következtetéseket. Amikor ugyanis egyrészt a nápolyi »halott amazon« és a hozzákapcsolható rokon darabok eredeti bronzszobrai ahhoz a fogadalmi szoborcsoporthoz tartoztak, amelyet I. Attalosz kereken i. e. 200 körül az athéni Akropolisz déli falánál állíttatott fel, 48 másrészt a szarkofágok pontosan a »halott amazon« típusában mintázták meg a Héraklész—Hippolüta-jelenet amazonkirálynőjét, nyilvánvaló, hogy a szarkofágok ábrázolásának szobrászati mintaképe sem keletkezhetett korábban, mint az attaloszi anathémák, azaz az í. e. III—II. század fordulóján. 49 Felfogásunkat alátámasztja Amelung egyik régebbi megfigyelése, 50 amely szerint az idézett Héraklész-szarkofágok jelenetei közül a nemeai oroszlánnal való küzdelem és a Heszperida-kaland ábrázolásai az I. Attalosz korában Pergamonban készült kerek szoborcsoportokra vezethetők vissza, amelyek i. u. II. századi másolatai a vatikáni Sala degli Animaliban őrzött Héraklész— oroszlán csoport, 51 illetve a Heszperida-kalandot fenntartó wörlitzi szoborcsoport. 52 A dodekathloszt tartalmazó II. századi szarkofágok három jelenete tehát a bizonyosság határán mozgó valószínűséggel visszavezethető az Attalosz-kori pergamoni művészet körébe. Ennek alapján az is majdnem bizonyosra vehető, hogy 200 körül Pergamonban Héraklész tetteinek egy nagyobb ciklusa létezett kerek plasztikában, amelynek egyes csoportjait az idézett szarkofágok ábrázolásai alapján képzelhetjük el. Messze s főként nehezen igazolható feltevésekre vezetne, ha a föntebbiekkel kapcsolatban felvethető további kérdéseket, pl. a Lüszipposztól készített alüsziai Héraklész-csoportok 53 mintaadó szerepét is tekintetbe vennénk. A pergamoni Héraklész-ciklus Héraklész—Hippolüta-csoportjára visszavezethető Szépvölgyi úti kisbronz, mint láttuk, Antoninus-kori másolatban maradt ránk. Feleletre vár tehát még az a kérdés, hogy a II—III. századforduló körüli évtizedekben hol készülhetett szobrocskánk. A feltett kérdésre igen nehéz, majdnem lehetetlen határozott feleletet adnunk, minthogy a Szépvölgyi úti Héraklész esetében nem egyszerű másolattal, hanem átalakítással állunk szemben, amelynek éppen ezért hiányzik a pontos megfelelője a bronz kisplasztika emlékanyagában. Szobrunk 16
