Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

sokból kikerült hasonló csempéket is, spenótzöld, narancsos sárga és fehér színek változatában, ül. egyszínű zöld ólommázzal borítva. A harmadik csoport szintén dekoratív díszű fiókokat foglal egybe, és jellemzője a nyugati, közelebbről az osztrák visszahatást eláruló arány-, ill. formaképzés. A párkányokon szárnyas angyalfejek (ólommázas példányok Kassán) és delfinek, a négyzetes csempéken tondókba, árkádokba foglalt plakettszerűen mintázott arcélek, koszorúk, rozetták. Az ón- és ólommáz elválasztását nemcsak a harmadik dimenzió felhasználásával, tehát mélyítéssel és kiemeléssel érik el, mint az előbbi csoport, hanem választópálcákat és metélési fogásokat is alkalmaznak. A kereten néha ékkőszerű díszítés látható, mint az az augsburgi ötvösök ébenfakeretein később általános volt. A ragyogó csillogású fehér, zöld és sárga mázak mellett egyes rozetták ívszelvényeiben megjelenik a fekete és az ökörvérvörös szín is. E csempék a spanyol—mór azulejos lapok tündöklésével kelnek versenyre. Önkéntelenül felvetődik a lehetősége annak, hogy e sorozat mestere, ha nyugati mintarajzok nyomán dolgozott is, ismerte az iszlám művészet e pompás termékeit, a hasonlóan kiemelt, ill. mélyített, reliefesen megoldott azulejos burkolólapokat. Különösen csábít e föltevés oly daraboknál, ahol a tükör rajza klasszikus perzsa arabeszkindák szövevényét mutatja. A vegyesmázas kályhacsempék szétszórtan, majd egy lelőhelyen jelentkező emlékanyagának összegyűjtése, szétválasztása s lokalizálása és a Budával való kapcsolat, valamint az egymásközötti viszonylatok konkrétabb tisztázása kemény feladatként áll a kutatás előtt. A magyar és a török gyártmányok pontos szétválasztása a hódoltság magyarnak maradt és törökké lett fazekassága, a keleti és nyugati importáru jelentkezése megannyi megfejtésre váró részlet, amelynek kidolgozása nélkül az egészet, a XVI. századi magyarországi keramika történetét felépíteni nem lehet. Ami a majolikamázzal vegyes kályhacsempék kérdését illeti, eddig bizonyosnak látszik annyi, hogy amint Ausztriában akadt folytatója a »genre-képes« kályha művészetének, követője mesterünknek, úgy egy vagy több szerényebb képességű fazekas megmaradt a hazai földön is, és a török- s németdúlta országban, a pártharcok és önkény martalékául esett vérző és égő városokban megkísérelte továbbfolytatni iparát, átmenteni tudományát, helyi ízekkel gazdagítani reneszánsz műveltségünk bomladozó állapotát. Voit Pál JEGYZETEK 1 A Ny-i palotaszárny feltárásnak megfigyeléseit 1. Nagy László : Ásatási napló. 2 A fűtésnek ezt a fejlett megoldását — bár távolról sem olyan nagymértékben, mint az ókorban — a középkorban is használták. (Pl. : Sankt Gallen 820 ; Goslar, Clairvaux, Maulbronn XII. század ; Bern XIII. század.) 3 J. Amman, Eygentliche Beschreibung aller Stände. Frankfurt, 1568. 4 Gerevich L., A budai vár feltárt maradványainak leírása. Budapest Műemlékei I. Bp. 1955, 248— 249. Nagy László : Ásatási napló, Nagyudvar 1951. Budapesti Történeti Múzeum. 5 C. Piccolpasso, Li tre Libri dell' Arte del Vasaio nei quai si tratta non solo la Prattica ma brèvemente tutti gli Secreti. London, 1934. A leírást csaknem egyedüli forrásként használja minden technológiai kézikönyv ma is. L. : Enciclopedia l'taliana. Roma, 1940, XXI. 6 Castel Durante, az olasz majolikakészítő központok közül kimagaslik a XVI. században. 7 Piccolpasso i. m. 34—35. 8 Uo. 39-40. » Uo. 51-53. l

° Uo. 53. 11 Uo. 39. 12 Lt. sz. 51 100. Mérete : 17,5x6,3X3x9 cm. Lelőhely : Gyilok járó pince. A feltárás időpontja : 1951. VI. 17. Megfigyelő : Holl Imre. A raktárakban őrzött és leládázott anyag 1951 őszén történt rendszeres átvizsgálása során két négyzetes alaprajzú, égetés közben hasonlóan összeforrt reneszánsz padlótéglát találtunk. Az egyik lap nagyrészt megsemmisült és csak csonkjai maradtak meg. Az 1950. évi ásatásokból származik (14. kép). 13 Höllrigl J., Magyarországi olasz majolikacsempék I. Mátyás korából. Történetírás (1937) 143 — 149. 14 Oarády £>., Jelentés az 1936 — 42. években végzett ásatásokról. (Kézirat.) 15 A. Bonfini, Rerum Hungaricum Decades Libris XLV. Lipsia, 1771. A palota Mátyás-kori topográfiájának rövid áttekintésében Gerevich L. idézett tanulmányán kívül. Balogh Jolán volt segítségemre, akinek sokirányú támogatásáért ez úton mondok köszönetet. 135