Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

tiszta és hófehér : az ónolvasztó kemencében végzett művelet gondos. Bár az ólommáz alkalmazásáról nem mondanak le véglegesen, a régi máz káros technikai sajátságait legyőzik és a benne rejlő művészi hatásokat kiaknázzák. Műhelyünkben ismét kifogástalan áru készül : a magyar fazekasok elsajátították az olasz titkot és új szerepet osztottak ki számára. A mintaszerűen előállított díszművek alkotói olyan áruval lepik meg uralkodójukat, amilyent eddig sehol a világon senki nem készített. E magyar műremek szívfájdító pusztulásából megmaradt és föllelt töredékek témáikban egy hedonista udvari kultúra emlékét őrzik. A táncoló pár nőalakja, a vademberek, a hegedülő zenész, a páncélos lovag s a szemérmetlen táncot járó öreg tematikai összefüggését már nem értjük, vagy nem is volt ilyen. A középkorban használatos mintakönyvek lapjainak ötletszerű ábrái ezek, dús erejű plasztikai feldolgozásban. Az ismeretlen földrészek lakóinak mitikus vademberei éppúgy nem rémítenek meg már senkit, mint a vallásos témák sem azért vannak itt, mintha bárki is hinne bennök. Nem a budai humanisták állították össze az ábrázolás tárgyait, hanem maga a középkori műveltségű mintázó mester. Ami újat belevitt művébe, az az egyéni modern szobrászi kifejezés. Két kor határán áll : már nem gótikus és még nem reneszánsz, mint ahogy nem német és nem olasz. Rutinos mintázási készségét és művészi helyét a legmeglepőbben az a — keramikai méretekben — monumentális férfifej szemlélteti, amely valószínűleg a kályha egyik sarokdísze volt. A középkori 8* 115 38. kép. Oroszlán idomú kályhaláb. Esztergom 39. kép. Udvari bohóc. Vegyesmázas kályha csempe. Esztergom. Budai műhely