Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

Az utánzási folyamat még más érdekes példájával is találkoztunk. Ásatási leleteink között ugyanis számos olyan — a nemzetközi szakirodalomban még nem ismertetett — ragyogó zöld, kék ós türkizzöld albarello idomú háziedény van, amelyet toscanai importárunak identifikálunk. Ezek az egyszerű és rendkívül ízléses edények az alkalikus mázzal bevont perzsa, nevezetesen raghesi gyártmányok olaszországi ónmázas utánzatai. Ezeknek a toscanai utánzatoknak magyar utánzására is van példánk. Vörös agyagból korongozott albarello idomú edényünk fehér engobe-os alapjára ragyogó fűzöld ólommázat vont egy ügyes magyar fazekas. A magyar edénygyártók leleményességén kívül e lelet újabb bizonyítéka annak, hogy a budai majolikaműhely már működése idején mily élénk mozgásba hozta a környék agyagiparát. Természetes feltételeznünk ezekután, hogy az olasz vendégiparosok távozásakor a budavári királyi műhelyben már a magyar fazekasmesterek javát találjuk. Vállalkozásra, újításra mindég hajló mestereket, akiknek kezében az eltanult eljárás merőben új és nagyszabású alkotások sajátos eszköze lesz. * Ismét fölvetjük a kérdést : az ábrás padlócsempéken és épületkerámián, valamint használati és díszedényeken kívül minő olyan agyagáru készült még Budán, amely az új ónmázas technika alapján műhelyünk működési körébe vonható ? A magyarországi emlékanyag között, de főleg a budavári ásatások leletanyagában számos olyan ólommázas kályharészlet van, amelyen már az ónmáz is megjelenik. E vegyesmázas kályhacsempe-anyagot a majolikamáz elterjedésének, az eljárás eredetének szempontjából senki sem vizsgálta. Az újításból következő döntő datálási lehetőséggel szintén nem foglalkozott — nemzetközi viszonylatban sem — a kerámikakutatás. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy az ónmázat a XV. században Itálián kívül sehol sem ismerték. A kályhafiókokat az északi országokban, ha mázzal vonták be, az csak a középkori edényeken is használt átlátszó ólommáz volt, amelyet fémoxidokkal zöld, sárga és barna színre tudtak festeni. Az enyhe éghajlatú Toscanában nem készítettek kályhákat s az északi tájak közül hazánk volt az a hely, ahol a kályhák szükséglete és az ónmázas eljárás ismerete ekkor egy időben jelentkezett. Közelebbről e hely a budavári palota volt. Az itt folyó ásatásoknak köszönhetjük, hogy kályhamúvességünk időrendi szakaszait el tudjuk választani egymástól. A Zsigmond-palota több címeres kályhájának csempéit ismerjük, s ebből következtethetőleg tudjuk azt is, hogy e palotát számos díszes kályha ékesítette. Mátyás uralkodásának első felében még a gótikára jellemző formaadású kályhákat készítenek. Szintén Holl Imre állapította meg, hogy a pomázi ásatások leletei között van egy töredék — valaha áttört, mérműves csempe belső támasztótagja lehetett —, amelyben benyomott maiusculás »M« betű látható. A magyar kerámika történetében ez az első identifikálható műhelybélyeg, mert megfejtése véleményünk szerint egyedül Mátyás nevét eredményezheti. Gondolunk a Bécsi Várostörténeti Múzeum »M« betűs pajzsára, amely az ún. fekete sereg felszereléséhez tartozott, a Corvinkódexek »M« »R« és »M« »A« betűire, amelyek mögött »Matthias Rex« és »Matthias Augustus« rejtőzik, és nem utolsó sorban az emblémás padlócsempék csoportjába tartozó háromszögű majolikatéglákra, amelyekből több példány került elő s mindegyiken szalagműves keretelésben az »M« betű látható. A pomázi bélyeges csempe alapján feltehetjük, hogy a Mátyás számára készített kályhák bizonyos üzemszerű módon jöttek létre, vagy legalábbis lehetséges, hogy volt olyan műhely is, amely használhatta gyártmányain a király nevének kezdőbetűjét. Egyelőre nem tisztázhattuk, hogy vajon királyi műhely lehetett-e ez, s hol működött. Ilyen előzmények vezetik be a fordulatot, amely a kályhagyártó ipar körében is csakhamar bekövetkezett, Az építkezések egyre nagyobb, ütemben bontakoznak ki és az újonnan átalakított, vagy épített helyiségeket kályhákkal szerelik föl. A palota régi szárnyában ott dolgozik a majolikagyártó műhely, mi sem látszanék természetesebbnek, mint hogy az új kályhákat ott készíttessék el. Azonban a faenzai keramikusok nem értenek kályhák csinálásához, hazájukban sohasem láttak ilyeneket. A magyar kemencegyártó fazekasokat kell tehát igénybe venni. Ez a kényszerű108