Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - B. Thomas Edit: Az aquincumi palaestrák 89-103

is..

5 A fürdőt és a palaestrát a nyugati oldalon egy összefogó oszlopsor szegélyezi, amely fedett sétányt alkot. A C utca szemben lévő oldalán a boltok sora hasonló architektonikus tagozódást nyújtott. A nagy közfürdő többszörös átépítés nyomait viseli. Eredetileg szabad zárt tömbként állott a B utca mellett. Beosztásán időnként változtattak, ami pl. a caldarium — melegvizes medence •— apsis-lezáródásán jól látható. A későbbi változtatásoknál, javításoknál feliratos köveket is felhasználtak. A fürdő építési ideje a Domitianus-féle háborúkat követően feltehetően a II. sz. első harmada. Az első nagyobb átépítés vagy alakítás C. Valerius Valentius

6 beépített oltárkövének bizonysága szerint 193 után történt. Megerősíti ezt az adatot a tepidarium falába másodlagosan beépített oltárkő, amelyet Cl. Pompejus, az aquincumi colonia décuriója állított a II. század legvégén, vagy a III. század elején.

7 Mint Hampel mondja: „Feltehető, hogy a kő csak néhány nemzetiekkel utóbb, amikor a nagytekintélyű aedilis és főcéhmester Cl. Pompejus emléke már teljesen feledésbe ment, jutott arra a dicstelen szerepre, hogy a fürdőépület kibővítésénél hasznos anyagul szolgáljon." Ezek alapján az átépítés a III. sz. első felében következett be, amikor úgy látszik, általános városrendezés történik Aquincumban. A fürdőhöz tartozó palaestra területébe a megnövekedett városi lakosság igényeinek megfelelően beleépült a vásárcsarnok, a macellum. (3. kép). Az alaprajzon C-vel jelzett utcát Ny-K-i irányú csatorna szeli át, amely szintén a késői III. sz.-i városrendezés eredménye. Ezután már ez a csatorna vezette le a korábban is állott, de többször leégett boltsor szennyvizét az új utca alatt. A nagy C utat is többször építették át, újból kövezték, az utolsó kövezési réteg alatt pedig a III. sz. első feléből származó érmek kerültek elő.

8 Mint Nagy Lajos megállapítja, a macellum korát nem bizonyítja semmi évhez kötött adat, tőle D-re azonban feltártak egy fazekasműhelyt, amelynek pusztulási ideje a III. sz. első felébe tehető. A műhely teljesen elpusztult és később az új városalakításnak megfelelően építkeztek felette. Előkerültek a műhely hulladékai a D-i házaktól É-ra a macellum alatt is, melyek a vásárcsarnok építésének időpontját határozzák meg. A macellum bolthelyiségeit a szétszórt törmelékre építették minden alapozás nélkül, nagy mészkőlapokból. A mészkőlapokban megtaláljuk az egyes fülkék elzáró tolóajtóinak a vájatát és az egyes boltajtók forgóinak kerek mélyedését. Ugyancsak alapozás nélkül készült a vásárcsarnok közepén álló köralakú építmény, a tholos is, amely a vásárfelügyelő tartózkodási helye volt. A több ponton előkerült leletek mind egy hozzávetőlegesen a III. sz. .elején bekövetkezett pusztulást bizonyítanak, amely után a város fejlődése új lendületre kap. A megrongált épületeket kijavítják, vagy éppen újakat építenek a meglévők helyére. Ez történt a palaestrából átépített macellum esetében is, a jelek szerint a III. sz. derekán. A macellum területe Nagy Lajos szerint az első században szabad tér volt, amelynek északi oldalán egy jól megalapozott szobortalapzat látható még ma is. Ezt a kb. 5 X 11 m-es kis teret Kuzsinszky fórumnak tartja,

9 ami azonban kis mérete és beékeltsége miatt nem valószínű. A kis tér és benne a szobor feltevésünk szerint mind a palaestra periódusában, mind a macellum idejében megvolt és mindkét esetben összekapcsolta a fürdőt és palaestrát, később fürdőt és macellumot. A második nagy épülettömb, amellyel foglalkozunk, a feltárt romterület DK-i részében fekszik. Északon az E utca, nyugaton az F utca határolja. Ebben a tömbben helyezkedik el a polgárváros második nagy közfürdője, amelynek érdekessége, hogy egy középponti tengely két szimmetrikus félre osztja, azonos beosztású helyiségekkel, tehát ebben a fürdőben külön helyiségek állottak a nők és külön a férfiak rendelkezésére.

10 Hogy a fürdő közfürdő volt, nem lehet kétséges. A legfőbb bizonyíték erre az épület méretein túl a kettős beosztású rendszer. A keleti rész a férfifürdőt foglalta magába, amelynek bejárata a XI. számú udvarból nyílt, de jobban el volt különítve a női fürdőrész, amely a fürdő Ny-i traktusát töltötte be. A fürdő nagyobbik fele csak a férfiak helyiségéből volt megközelíthető, így például a fedetlen úszómedencéhez, a natatióhoz is csak innen volt bejárás. Ezt, úgy látszik, a nők nem használták. Feldolgozásunk szempontjából különösen lényegesek a fürdő és az eddigi irodalomban „nagy^Y'-ként szereplő épületcsoport összefüggései (4. kép). Már Kuzsinszky is felfigyelt a két épület összefüggéseire, amikor azt írta, hogy: „a vonatkozást a két épület között mégsem lehet elvitatni. Sajnos, sem az egyikben, sem a másodikban nem került napfényre oly feliratos emlék, amely erre nézve 91