Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

JELENTÉSEK SZILÁGYI JÁNOS A RÓMAIKORI ÁSATÁSOK FONTOSABB EREDMÉNYEI BUDAPEST TERÜLETÉN ÉS AZ AQUINCUMI MÚZEUM ÉRTÉKESEBB GYARAPODÁSAI AZ 1951-53. ÉVEKBEN (ELŐZETES JELENTÉS) A Budapesti Történeti Múzeum ókortörténeti osztálya

1 (Aquincumi Múzeum) hatvanéves fennállása alatt legnagyobb ásatását végezte az 1951—1953. évek során. Népköztársaságunk anyagi támogatása lehetővé tette, hogy a M. Tud. Akadémia megbízásából nagyobb részében feltárhassuk az óbudai Hajógyárszigeten az ún. helytartói palota, egy díszes, fényűző villa maradványait. Ezenkívül még egyéb, történelmileg jelentős leletmentő ásatásokat is végezhettünk. Előzetes beszámolónk

2 földrajzi sorrendben halad előre, mégpedig a déli irányból kezdve észak felé, vagyis Aquincum katonai kolóniájától az ún. polgárváros felé. Az Istenhegyi út 32. sz. házzal szemben kőkoporsó* került felszínre. Felirata tanúsítja, hogy a római kor készítménye, de a középkorban, esetleg a XVII—

XVIII. században másodlagosan taposókádul, must lecsapolására használhatták fel,

4 mert olyan cserépcső-ve^eték kapcsolódott a kőkoporsóba, amely középkorinak látszik. Lehetséges azonban, hogy egyszerűen víztartó volt az újabb korban. A cserépcső-vezetéket

5 kb. 10 m hosszúságban követhettük. Az aquincumi múzeum értékes gyarapodását jelentette az a díszes és általánosan itáliai vándormester munkájának minősített, L syá^adi síremlék? amely eddig a budavári, azelőtt királyi Várkertben állott, de most mindenki számára kényelmesen hozzáférhetővé vált. Múzeumunkban csak átmenetileg őrizzük azt a fehér márvány — talán antik — ülő szobrot

7 (1. kép), amely a budai Lukácsfürdőt díszítette, de származását nem ismerjük. A M. Nemzeti Múzeum Szépművészeti Múzeuma antik osztályának engedjük át, mert a kiváló kivitelű szobor valószínűleg Pannónián kívül kerülhetett elő. A Szépvölgyi út 41. sz. telken folyó építkezés során vallás- és művészettörténeti szempontból kiemelkedő fontosságú emlékeket mentettünk meg. Különösen kiemelendő a feltehetőleg kb. 4 m magas talapzaton és oszlopon álló I up p i t e r-k ő s %o b o r

8 és Hercules kitűnő bron% szobrocskája.

9 Az Újlaki Téglagyár (III. ker. Bécsi út 134—6. sz.) lakótelepén,

10 új lakóház vízvezeték-csövének lerakása kapcsán találtunk egy kő koporsói, feltört, megbolygatott állapotban. Feliratát a következőképpen egészítjük ki: AVREL(io) MVCIANO VET(erano) DOMO —T(h)RACIA QVI VIXIT ANN(is) LXX — M(ensibus) X DIEB(us) IUI AVRELIA— DOMNINA CONIV(n)X PIENTIS — SIMO F(aciendum) C(uravit).

u Értelme: Aurel(ius) Mucianus kiszolgált katonának, aki thrák származású, élt 70 évet, 10 hónapot, 4 napot, Aurelia Domnina, felesége készíttette (a kőkoporsót), a leggyöngédebb (férjnek). Társadalomtörténetileg mindenekelőtt az érdekes, hogy a veteránférj és neje azonos nomen-t, nemzetségnévfélét (Aurelius—

Aurelia) visel. Ez nagyon valószínűvé teszi, hogy Domnina rabszolganőként jutott Mucianus tulajdonába, de a jobbérzésű gazda szabaddá nyilvánította őt, sőt törvényesen is házasságot kötött vele. A felszabadított rabszolga ugyanis rendszerint a rabszolgatartó nomen-jét (nemzetségi név) kapta meg. Erőltetett feltételezés lenne, hogy ebben az esetben, véletlenül egyforma nemzetségi nevet viselő, de szabad születésű emberpár lépett házasságra. Egyébként Aquincumból már több feliratos tanúságunk van arról, hogy tiszteségesebb érzésű rabszolgatartó gazdák felszabadították és így saját nevükkel látták el gyermekeik anyját, akit mint rabszolganőt ismertek meg; de az már ritkábban

12 következett be, hogy a „patrónus" formai házasságot is kötött szabaddá nyilvánított 25* 387