Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Várnai Dezső: Budavári középkori boltozatok bordáinak formai fejlődése 363-371

VÁRNAI DEZSŐ BUDAVÁRI KÖZÉPKORI BOLTOZATOK BORDÁINAK FORMAI FEJLŐDÉSE A budai vár középkori épületeinek boltozati bordaprofiljai kialakításánál a formák gazdag változatát állapíthatjuk meg. Végigtekintve a fejlődés fokozatain a XIII. század közepétől a XVI. század közepéig, az alábbi típusok ismerhetők fel:

1 A XIII. századi boltozatok a magyar emlékanyagban nagyobbrészt egy cisztercita építészet hatása alatt működő dunántúli kőfaragó iskola alkotásainak látszanak. E dunántúli iskola tevékenysége az 1200-as évektől kimutatható a bordaprofil hasonlóság alapján is. A cisztercita szerzetesi iskola, mint ismeretes, az élénkebb árnyékhatás elérése céljából már kezdetben alávájt profilokat alkalmazott, így keletkezett többek között az a horog, vagy karomszerű tag és az ezzel alakított boltozati bordaprofil is, amelyet a magyar szakirodalom sarkantyús bordatípusnak nevez. E kedvelt profilalakítást vette át a dunántúli laikus iskola is. A XIII. században a lébényi templom toronyalja boltozati bordájánál találkozunk először e jellegzetesen alávájt bordaprofil típussal, amelynek budavári előfordulását az esztergomi várkápolna szentélye, a zsámbéki templom főhajója, a jaki templom toronyalja és a margitszigeti domonkos kolostortemplom szentélyboltozata (az utóbbi 1250 körüli időben) előzi meg.

2 Viszont ennek az iskolának hatása a veszprémi Gizella kápolnában és az esztergomi Szt. Lőrinc templom szentélyének vélt zárókövén még a XIII. század második felében is kimutatható.

3 •t) (A bordák leírásánál az 1. képre, a hevederívek leírásánál a 2. képre utalunk.) XIII. s^á^adiak : 1. Sarkantyútagos profil (1—2. sz. borda és 3. sz. heveder) kezdetleges orrlemez nélküli körtetagokkal, a budavári Nagyboldogasszony templom kövein (1255—69).

â 2. Kezdetleges körtetag, páros pálca-, illetve hengertagokkal, amelyek közbeeső tagozatok nélkül simulnak a vályúzatokba (3—5. sz. borda és 1—2. sz. heveder). Ugyanott fordul elő, ahol az 1. típus.

5 Ezek a profilok a XIII. század végére jellemző alakítások. XIV. s^á^adiak (Anjou-koriak): 3. Körtetaggal képzett bordaprofilok, a körtetagot pálcatagok kísérik. A szakirodalomban a kölni iskola hatását vélik bennük felismerni.

6 A 6. sz. borda a budavári főtemplom állítólagos és a várpalota néhány kőleletén azonos méretű, a század elejéről származik. A 4. sz. hevederprofil a Mária-Magdolna templom barokk falába másodlagosan beépített köveken ismeretes. Ezek valószínűleg a középkori hajó XIV. század végéről való árkádíveinek kövei voltak. 4. A vályúzatokba simuló átmenetes körteprofil jellegzetesen Anjou-kori alakítás (7—-8. sz.). Közép-Európában, a XIII. sz. végétől a XIV. sz. végéig fordul elő.

7 A várban az István-torony boltozati vállkövén és a vár ásatása több kőleletén található. Egy zárókövön levésett címerdombormű, egy másik kisebb méretű zárókövön pedig festett sávos Árpád-címer van, ez utóbbi talán az 1300 körüli időre tehető, mivel a tárcsás alakítású záróköveket a borda félprofilja veszi körül. 363