Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

JEGYZETEK A «KURSZÁN ÉS KURSZÁN VÁRA» C. TANULMÁNYHOZ 1 Pais Dezső: Magyar Anonymus. 82—83 Kend fia Koreán névvel; vö. Scriptores Rerum Hungaricarum. Ed. E. S^entpêtery. Bp. 1937. (Röviden: SRH.) I. 93-95. 2 Kuun Gé^a a mohamedán források által említett kende méltóságot a Konstantinosnál szereplő Levédi ?rpw-o; ßosßoSoc ,;,első vajda" és Árpád juíy#Q äp'/aiv „nagy fejedelem' r címével hozza kapcsolatba (Relationum Hungarorum. 1892. 166, 214). Borovszky szerint Árpád megválasztásakor kazár mintára rendelték Árpád mellé helyettesül Gyulát. (A honfoglalás története. 1894. 21). Marczali Henrik szerint „meglehet, hogy az arabok a Lebedet nézték kendének, királynak és Árpádot, ki az igazi hatalmat bírta, dsilának". Azt, hogy a kündü méltóság, amelyet szerinte Árpád tölt be, árnyékkirályt jelentene, kizárja Konstantinos elbeszélése. (A magyar nemzet története. 1895. II. 44.) Pauler Gyula — a mohamedán forrás jólértesültségét vitatva — a kende méltóságot, amely a kazárok harmadik méltóságával, a „kender khagan"-nal névszerint egyezik, a Konstantinosnál szereplő harmadik magyar méltósággal, a xa^a^-szal azonosítja (A magyar nemzet története Szent Istvánig. 1900. 19, 139— 140). Illés József az arab—perzsa források idevonatkozó adatainak értékét vitatja, tekintettel arra, hogy nincsenek összhangban Konstantinosszal. Szerinte a két fejedelem közül az egyik a rangban első törzsfő, a régi fővezér utóda, a másik a harcban uralkodó fővezér. (Árpád és az Árpádok 1907. 48—49). Hóman szerint a kende méltóság katonai fővezérséget jelent s ezt Levéd, más néven Előd viselte; a gyula méltóság bírói tisztet jelentett s ezt Álmos töltötte be. Álmosfejedelemmé választásával egyeduralkodó lett, aki mellett a gyula bírói tiszte háttérbe szorult. (Századok, 1908. 865—883; Magyar tör. ténet I. 1939. 68, 70). Fehér Géza szerint a kende nem a kazár kagánhoz hasonló báb, hanem sereg vezér; a gyula a valóban uralkodó főbíró: ennek képzelhető el Eleüedi (Bulgarisch—

Ungarische Beziehungen. 1921. 120). Zichy István szerint a kündü cím „megfelelne az olyan 'első vajda' állásnak, amilyen Konstantinos szerint Levédi volt" (A magyarság őstörténete és műveltsége. 1923.67); „A kündü méltóság Konstantinos korában már nem volt betöltve a magyarságnál, ez nyilván Árpád fejedelemmé választásával vált feleslegessé" (Magyar őstörténet. 1939. 16.). A mohamedán források és Konstantinos idevonatkozó értesülésének ellentétére felhívta a figyelmet Czeglédy Károly (A IX. századi magyar történelem főbb kérdései. Magyar Nyelv. 1945. 33 skk.). Megkísérelte az ellentmondást megoldani Deér József Konstantinos 39. fejezetének hagyományként való értékelésével (A IX. századi magyar történet időrendjéhez. Századok. 1945—46. 3 skk.), azonban feltevése nem vezetett megnyugtató eredményre. Munkám sajtókész állapotban volt, amikor megjelent Czeglédy Károly alapos, nagy apparátussal kidolgozott tanulmánya „A kangarok (besenyők) a VI. századi szír forrásokban" címmel a M. Tud. Akadémia I. Osztály Közleményei, 1954. 243—276. lapján. Czeglédy ebben a Konstantinos és a mohamedán források ellentétét vizsgálva érinti a fejedelemség kérdését is, megállapítván, hogy Konstantinos idevonatkozó közlése a magyar uralkodóház érdekében elfogult. E tekintetben egyetértek vele. Némi eltérés van felfogásunk között a kangar-besenyő támadás kérdésében, amelyet Czeglédy lényegében az 1952-ben kifejtett álláspontomat követve dolgozott ki, de a besenyő törzsszövetség keletkezése kérdésében némileg más véleményen van. Minthogy felfogásomat nagyrészt ma is helytállónak tartom, idézem errevonatkozó véleményemet, amelyet a Németh Gyulával közösen kidolgozott s nyomtatásban meg nem jelent „A honfoglalás előtti törökmagyar kapcsolatok" c. egyetemi tankönyvelő tanulmányban fejtettem ki 1952 elején: ,,. . . Konstantinosz alábbi szövegének értelmezése: »Háború támadván a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők között, a türkök tábora megveretett és két részre oszlott. Az egyik rész keletnek ment lakni a perzsa részek felé... ezeket. . . szabartoi aszfaloi-nak nevezik, a másik rész pedig nyugat felé ment lakni vajdájával. . . Levedivel az Etelküzünek nevezett tartományba, ahol most a besenyők népe lakik.« Az a kangar-besenyő támadás, amelyről itt szó van, igen régen kellett, hogy történjék, mert a szavárdok már 740 és 750 között szerepelnek a Kur folyó völgyében; egy nyugatázsiai kangar nép Transkaukáziába való betöréséről pedig Mar Aba VI. századi szír krónikája tudósít. (Ez utóbbi adatot közölte Czeglédy Károly: Magyar Nyelv. XLVI. 361.) A szóbanforgó kangar támadást több évszázaddal a honfoglalás előtti időbe helyezve és a fejedelemválasztással kapcsolatos közlést elválasztva tőle, Levédiát a Kaukázus melletti hazával, Etelközt a Volga és Duna között elterülő délorosz szteppével azonosíthatjuk." Konstantinos elbeszélésének kronológiai kettéválasztására alább még egyszer utalok: „A szavárdok leköltözése kapcsolatba hozható Mar Aba szír író VI. századi munkájának azon adatával, mely szerint a délszibériai kangar nép betört Transzkaukáziába. Ezen az alapon Konstantinos adata felfogható úgy, mint egy korai esemény téves összekapcsolása közvetlenül a honfoglalás előtt lezajlott eseményekkel." . Az előtanulmány 1952, március 14-én került megvitatás alá, amelyen Czeglédy bírálta felfogásomat. Ugyanakkor véleményemet némileg módosítottam. A vitáról készült kivonatos jegyzőkönyv erré nézve a következőket tartalmazza: „Czeglédy: . . .Tudományos munkához igen, de tankönyvhöz túl merésznek találja a besenyő támadással kapcsolatban Györffy szír forrásinterpretációját. Csatlakozik Moravcsik véleményéhez, nem lehet lezárni az őstörténetet biztos tényekkel, rá kell bízni a szerkesztőre, hogy véglegesen leszűrje az esetleges ellentmondó előtanulmányokból;, amit helyesnek tart. Persze óvatosan kezelendő, mert a laikus rosszul bírja a kétségeket. Györffy: Mar Aba szír adatával kapcsolatban megjegyzi, hogy a dolgozat megírása óta rájött a kérdés jobb interpretálására. Az a kangarije nép, amely Turkesztánból Transzkaukáziába betört, egy besenyőktől független kangar nép lehet, s ezek támadásához kapcsolhatjuk a szavárdok átköltözését. A kangar népet később meghódították a besenyők s azért szerepelnek Konstantinosznál mint a besenyők első három elölharcoló, csatlakozott törzse." 31