Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Schauschek János: Adatok az aquincumi ipari technikához 301-324

11. CSILLÁRKOSZORÚ Az általunk tárgyalt csillár az egyszerű mécsesből alakult ki. A fejlődés folyamán a mesteremberek, hogy emeljék a hatásfokot, megpróbálták egy vonalba helyezni a lángokat és szegletes, téglalap alakú mécseseket gyártottak sok lángnyílással. A fejlődésnek ettől a fokától már csak egy lépés az út a köralakban elhelyezett lángnyílásig. A ránk maradt leletek bizonyítják, hogy Aquincumban is használták ezt a típust. Ezek nagyobb termek világítására szolgálhattak. Az általunk leírt koszorúmécses-töredék vörösre festett, égetett agyagból készült. Hossza 19,1 cm, henger alakú törzsének átmérője 3,6 cm. A világítórészek 2,4 cm-nyire állanak ki. A meglévő részen öt lángnak van helye (12. kép, 3.) Minden lángnyílás mögött egy egészen apró légnyílás van.

49 Elméletileg kiegészítve a darabot, ép állapotban az átmérője 33,5 cm. Az elméleti kiegészítésen kiszámíthatjuk a lángok számát is, mert a kanócnyílások egymástól egyforma távolságra helyezkedtek el. Összesen 25 láng volt a csilláron, ami a mécsesekhez képest viszonylag nagy fényerőt jelentett. Használatára vonatkozóan is találunk tárgyi adatot. A koszorút a belső oldalán a cserépből kiálló, kis átlyukasztott lapocskák segítségével függesztették fel. Egy ilyen kis kiálló csap fentmaradt a töredéken. Ha vizsgáljuk a kiegészített alaprajzot, négy ilyen kis csapot találunk, amelyekbe belefűzték a zsinórt vagy láncot, amely a csillárt tartotta. A zsinórokat egyesítették egy erősebb szállá, amely a mennyezethez erősített csigára felfüggesztve tartotta az egész koszorút. Nagyobb súlyú világítótestnél a felfüggesztés elképzelhető még lánccal is

50 (12. kép, 3., 4., 5.). A csillármegoldás a maga egyszerűségében szellemes, a koszorú üres hengeres teste szolgál olajtartálynak is, maga a forma rendkívül anyagszerű. 318