Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Voit Pál: A budai Várpalota interieurjei 221-242
mégis az egész együttessel harmonizáljanak." Megjegyzi még a leirat, hogy a falakat és lizénákatnem elég csupán színezni, de finom márványos mintával kell azokat összhangban tartani. 31 Bizonyos, hogy ezzel a munkával függ össze az a rajzsorozat, amelyet a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztálya közelmúltban vásárolt. 32 A hat, részben színezett faldíszítmény, ill. panneauterv közül az első mintalap jellegű tusrajz a „Saal in königi. Schloss zu Ofen. Joh. Wendlandt 1831" aláírást viseli és különféle mennyezetmezők és falmezők váltakozó kiképzéséhez nyújt példákat (11. kép). Az empire-stílű díszítmények a kor szokványos mintáit utánozzák. Az aláírás javított s Wendlandt neve alatt Wagner nevét vélhetjük felfedezni. 33 A díszterem kifestéséhez készülhetett, talán Wagner neve alatt szerepelhetett s utóbb Wendlandt, aki csak 1842-től található a „Zimmermahler"-ek névsorában, 34 átjavította a szignatúrát a saját nevére. Az is lehet azonban, hogy e lap azonos azzal a mintalappal, „ Musterzeichnung"-gal, amelyet az udvari építészeti tanács a palota díszterméhez készíttetett és a vállalkozó festőknek átadott, s amelyet azután később mindketten mint saját terveiket valahol felhasználták. A másik falfestés-terv fehér ajtót, sárga pilaszterrel tagolt és márványozott kék falmezőket mutat, fehér, plasztikusan festett díszítő részletekkel (12. kép). Aláírása: „Saal im Königi. Schloss zu Ofen. Joh. Wendlandt 1839." 35 A harmadik szignálás nélküli, szintén nagy műgonddal készült terv ugyanettől a kéztől származik, lilás és rózsaszínes márványozott falsíkok: a díszítmények a párkányon és a mennyezetmezőkben plasztikusan festettek 36 (13. kép). További két tussal rajzolt mintalap egyszerű empire stílusú panneauterveket ábrázol, mindkettő Wendlandt szignatúrájával, 1836, ill. 1839 évszámmal. 37 Mindezeket a szignatúrákat utólagosan írták be, ill. javították. A hatodik rajz tarkán színezett, táj képes medaillonokkal díszített falfestés-terv. Biedermeier ízlésű, jelzése nincs, s valószínűleg nem is tartozik az előző munkákhoz. A fent ismertetett tervek közül a díszterem számára 1831-ben készített, ül. ekkor szignált mintarajz bizonyosan nem került kivitelre, mert a ma álló falakon csak az egyetem számára készített XVIII. századi falfestés nyomai maradtak fenn. A régi egyetem tanszakaira utaló falképek semmiképpen sem illettek a palota reprezentatív, ún. trónterméhez. Az udvar továbbra is azon fáradozott, hogy a régi dekorációt kicserélje. A fő törekvés most már az volt, hogy a többi európai királyi palotákhoz hasonlóan a dísztermet „en Plastrie", aranyozott stukkókkal díszítsék, ami a palota dunai teremsorának kiképzésével is összhangba kerülne. Az 1846. évi átalakítási és újraberendezési program kimondja, hogy az eddig festett dekorációt Montoyer plafonrozetta- és faldíszítmény tervei szerint stukkó és műmárványozó mesterek és művészek fogják elkészíteni. A költségvetés szerint az egész császárnői és császári lakosztály belső helyreállítására 34 523 forintot óhajtanak fordítani, ugyanakkor egyedül a díszterem kiképzésére 27 997 forintot irányoznak elő. Mégpedig 1847—50-ig három különböző részletben folyósítják ezt az összeget. 38 Ez a munka nagyrészt el is készült, s úgy látszik a tervezettnél gyorsabb ütemben. Egy 1848-as hírlapi tudósításban olvassuk: „A budai királyi várban már több kisebb és nagyobb terem a legízlésesebbé és pompásabbá van alakítva. A magas lakó fölöttébb választékos ízlése szab meg minden újítást és szépítést, építészek stb. csak kivitelezik. Nagyterem egész pompája s architektúrái szépségében készen áll." 8 /a " Az 1849-es forradalmi események alatt a palota középrésze leégett. Lehetséges, hogy a tűzvész után, az 1856-ban megindult belső újjáépítésnél a Montoyer-féle interieur-dekorációt elevenítették föl, amelyet azután a Hauszmann-féle átépítés nagyjában eredetinek gondolt és ezért változatlanul meghagyott. Ma már világos minden stíluselemző előtt, hogy nem barokk, hanem annak XIX. századi mása, a second-barokk formanyelve szólalt meg ekkor a budavári díszteremben. Az okmányokkal támogatott stílusvizsgálat eredménye az általános európai művészeti képbe be is illik. Ifjabb Louis Montoyer — a hasonnevű bécsi építész fia — midőn 1846-ban Budára hívták a belső és részben külső restaurálásra vonatkozó tanácsadás céljából, a meglévő empire homlokzatok megtartása — tehát esetleg atyja alkotása — mellett szállt síkra (dass die gegenwertige, im altfranzösischen Bau-Style ausgeführte Architektur belassen). Ugyanekkor javasolta a császári lakosztályok stílusának — amelyet rokokó és reneszánsz (nyilván az empire stílust akarja ezzel kifejezni) ízlésűnek 234
