Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Voit Pál: A budai Várpalota interieurjei 221-242

â katholikus Nagy Szeminárium tulajdonába juttatták. A helytartó és felesége 1777-ben fordultak meg utoljára Budán. Ugyanebben az évben — a palota egyetemi célra való átadásakor — vették fel az alább ismertetendő ingósági leltárakat és a fényűző berendezés nagy részét elszállították.

20 Még bővebb leltári források maradtak ránk a XIX. század közepéről.» A különböző régi leltárakat az alaprajzokkal összevetve és topografikusan megfejtve, a ránkmaradt alaprajzok puszta vonalai által határolt ismeretlen rendeltetésű és ismeretlen művészi kiképzésű szobasorok szinte megelevenednek előttünk. Ha nem is tudjuk megközelíteni Le Roi: Madame Du Barry versailles-i lakosztályának vonatkozó — hasonló, de jóval bővebb forrásanyagából merített — rekonstrukciós kísérletét, mégis egyes berendezési tárgyakat, bútorokat az alaprajzba hitelesen belehelyezhetünk és a „noble étage" teremsorainak művészi összképét nagy vonalakban fölvázolhatjuk. Az alább következő elméleti rekonstrukció jelenleg csak az északi és a déli szárnyak közötti és az azokban elhelyezett két főlépcső által közrefogott, Dunára előugró, középső „királyi traktus" első emeletének díszes teremsorait tartalmazza, az ún. „appartamento nobile"-t. Egyedül ennek volt oly pompás összhatása, hogy a rekonstrukció közzététele — még elméleti vonatkozásban is — művészettörténeti érdekességgel bír.

22 Feldolgozásukban mindenütt megtartottuk azokat az eredeti elnevezéseket és írásmódot, amelyeket az egykorú iratokban használtak. így a „császári", tehát a középső épülettest első emelete' majd a most földolgozásra nem került többi emeletszintek és szárnyak lakói: a „főhercegek, főudvarmesterek, grófi kamarások, hercegi nevelők, lakájok" és az udvari népség is megelevenednek előttünk, jól szemléltetve, hogy a XVIII. és XIX. században a budai palota udvartartása milyen idegen 4. kép. Nicokus Pacassi: Teremdekoráció (Schönbrunn, 1746—1750.) 15 Budapest régiségei 225