Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197

46. kép. Bécsi korsók a XIII. század végéről. Budai vár és palota \ .. Az 143l-es rendelkezések szerint az osztrák fazekasok három fajta technikájú árut készítenek: közönséges fazekasáru, valamilyen bevonattal („gemain hevenwerch gefirneist"), közönséges fazekasáru mázzal borítva („verglast"), és a vasagyagból készült, azaz grafittal kevert agyagú edények („eysendachtein"). A szabályzat rámutat arra, hogy vannak fazekasok, akik a két első fajtát is jelzéssel látják el, amivel nagy kárt okoznak a többi fazekasnak. Közös akarattal úgy szabályozzák a kérdést, hogy Ausztria címerét és az egyéni jelzést csak a grafitos készítményeken szabad használni. Sem a közönséges árut, sem a grafitos edényeket bevonattal vagy mázzal ellátni nem szabad. Az ilyet vagy a jelzésnélküli grafitos fazekakat el kell kobozni, a fazekast pedig meg kell büntetni. 1527-ben újból megerősítik a tiltó rendelkezéseket, ami ismét arra mutat, hogy azoknak általános érvényt szerezni nem tudtak. A magyarországi leletanyag körében is találunk olyan fazekakat, amelyek anyagában grafit nincsen, ugyanakkor bélyegük szerint Bécs, Passau, Tulln fazekasai készítették őket. Formailag a grafitozottakkal teljesen egyeznek, s a hasonlóságot fokozza még az is, hogy felületük sötét színt kapott a fojtott égetés eredményeként. Bár százalékarányuk a grafitosokhoz mérten aránylag kicsi (pl. a XV— XVI. sz.-i esztergomi leletanyagban 10%, a budai vár ugyanilyen korú anyagában 12%), érthető, hogy kereskedelmi forgalmuk s főleg a külföldi piacokra jutásuk más műhelyek értékesítési lehetőségeire káros hatással volt. Árusításuk az eredeti készítmények minőségéről országszerte, sőt külföldön is elterjedt jó hírnevet rontotta, ugyanekkor a rosszabb minőségű készítmények magasabb haszonhoz juttatták mestereiket, mint azokat, akik agyagukhoz a külön megvásárolt grafitot is hozzákeverték. BÉCSI KÉSZÍTMÉNYEK A XIII—XIV. SZÁZADBAN Molthein a bécsi fazekasok működéséről már a XIII. sz.-tól kezdve hoz okleveles adatokat, termékeikből azonban csak a következő századtól kezdve tud darabokat is felmutatni.

36 Ezek a cserépkupák, amelyek a bécsi építkezések során, valamint a kreuzensteini vár falai mellett kerültek napvilágra, természetszerűleg nem ölelhetik fel a városi műhelyek készítményeinek teljes sorát. így az eddip-i leletanyagból éppen azokat a formákat nem ismertük, amelyek feltehetőleg a piacra került áru zömét képezték: a közönséges konyhai edények fajtáit. Pedig az 1288-as megjelölés („die da dränt aus Tahen Heven und Chrug") kifejezetten arra utal, hogy a fő termékek már ekkor is fazekak és kancsók voltak. Molthein szerint a készítmények jelzése csak 1431-től kezdődik.

37 Az 143l-es rendelkezések szavai: 171