Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197
forma minden esetben más. A barnászöld, máskor fűzöld máz helyenként lilás vagy vörös lüszterragyogást mutat; ilyent figyeltek meg az ennsi példányon is. Ez az akár szándékos, akár véletlen színhatás az ólommázzal dolgozó közép-európai fazekasság gyakorlatában e korban egyedül áll. 21 Egy azonos kivitelű fültöredék lelőhelye 22 bizonyítja, hogy az ennsi műhely munkái eljutottak a budai polgárság otthonába is, tehát kereskedelmi áruként is szerepeltek. A másik kimutatható kerámiai csoport már a reneszánsz formavilág eredményeit alkalmazza. A változatos díszítésű darabok lábakra állított fenyőtobozhoz hasonlítanak (42. kép), fedelükön címertartó emberalak vagy oroszlán látható. A plasztikus díszítés az egész felületet elborítja. Készítéskor a fal belsejéből szorítják ki a kívülről odafogott mintába a díszítést. Az egyik darabon előforduló bécsi címer miatt tartják ottani készítménynek, amit alátámaszt az is, hogy egy a bécsi udvari gyűjteményben maradt meg, egy pedig a bécsi Burg közelében került napvilágra. 23 A Magyarországon ismert egyetlen töredék a visegrádi Mátyás-palotából került elő (43. kép, a, b) és mindenben egyezik a Figdor-gyűjtemény példányával. Közelebbi leletkörülményei 24 ismeretlenek és így az eddigi kormeghatározást — XVI. sz. e. f. — alátámasztani vagy helyesbíteni még nem lehet. III. AZ AUSZTRIAI TÖMEGÁRU Az első csoport, amely középkori kerámia anyagunkban a magyar régészet figyelmét felkeltette, az osztrák anyag volt. Elsőnek Hampel közölt egy ilyen edényperemet, az Archaeológiai Értesítő 1895-ös évfolyamában 25 ókori leletek ábráival együtt, majdRómerFlóris gyűjtésének anyagából tettek közzé ilyen „rejtélyes bélyegű" peremtöredékeket, kezdetben pannóniai gyártmányoknak tartva, később a régi középkorba helyezve eredetüket. A kutatást Kugler A. térítette helyes nyomra, amikor a Soproni várostorony közelében előkerült hasonló bélyegű grafitos olvasztótégelyek és fazekak közlésekor kimutatta, hogy ezeket valószínűleg fegyverkovácsok használták az újkorban. 26 Hampel ausztriai tanulmányútja alatt Salzburgban, Münchenben és Regensburgban fedezett fel nagyméretű, grafitos anyagból készült korsókat, amelyeken a régi ismert bélyegeken felül még évszám is volt (1592, 1629, 1659). Kérésére a salzburgi múzeum őre az A. É.-ban megjelent cikkében foglalta össze mindazt, amit e kerámia eredetéről Moltheintől megtudhatott. így az osztrák anyag első alapvető közlése magyar nyelven jelent meg. 27 Később Molthein több ízben ismertette kutatásainak eredményeit, egybefoglalva az okleveles adatokból és az emlékanyagból levonható következtetéseket. 28 Az összegyűjtött 49 féle műhelyjegy alapján sikerült elkülönítenie Bécs, Tulln, Passau és Ried város fazekasainak készítményeit (53—56. kép). Utolsó ilyen tárgyú cikkében felhívta a figyelmet arra a körülményre is, hogy a történeti adatok, valamint a természetben előforduló grafit-lelőhelyek alapján valószínű az, hogy az említett négy helységen kívül még számos más település fazekasai is foglalkoztak hasonló anyag készítésével, de műhelyjelzésüket nem ismerjük és így készítményeikre sem lehet még rámutatni. Sajnos, nem közölte azt, hogy a közzétett 49 megfejtett jegyen kívül ismer-e olyan perembélyeg-típusokat, amelyek esetleg ezekre az ismeretlen gyártási helyekre vonatkoztathatók. 29 A következőkben röviden összefoglaljuk Molthein okleveles adatait és a készítmények elterjedését. BÉCS A bécsi fazekasokat először az 1288-as városi felkeléssel kapcsolatban említik meg, amikor mindenféle kézműves beszüntette a munkát, köztük azok is, kik „die da dränt aus Tahen Heven und Chrug". Ekkor Bécsben már majd félszáz kézműves szervezet volt, minthogy a lakosság legnagyobb része kézművesekből állott. A XIV. sz.-ban már egy meghatározott városrészben összpontosulnak, hisz 1333-ban már említés esik a fazekasok utcájáról is. 1330 után külön fazekas fürdőt létesítenek, amely 1720-ig fennállott. A XIV. sz.-tól kezdve már fazekasmesterek neveit is ismerjük. 1412-ből fennmaradt egy fazekas céhszabályzat, amely szerint fazekas mester csak polgárjogot nyert ember lehet; a készítményeket csak azután lehet vásárra bocsátani, ha két kijelölt mester minőségüket ellenőrzi. A szabályzat egy helye („darnach sullen sy die verkaufFen nur an den schiffen auf dem wasser und als von alter herkommen ist") már mutatja, hogy a távolabbi piacokra víziúton szállították az árut. Az 1430-as szabályzat az idegen mesterek által a városba behozott fazekak árusítását korlátozza. 11* 163
