Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197
felső várból, Buda alatti kánai kolostor romterületéről, Székesfehérvár, Pécs, Mezőkovácsháza, 1 ^ Muhi és Kanizsa leletei sorában egyaránt szerepel egy-két példány. Ezek a budai vár alatti Víziváros egyik kútjából kikerült darabbal 14 (26—29 kép.) szemléltető bizonyítékát adják XV. sz.-i kereskedelmünk messzeágazó kapcsolatainak. Azt a kérdést, hogyan viszonylott az ilyen poharak ára a helyi mesterek készítményeihez, még nem tudtuk felderíteni, de az okleveles adatok a morva poharak ritkaságára és értékelésére jellemző képet adnak. A morva kőcserép elterjedésének legdélibb pontjára vonatkozó adatunk szerint a horvátországi Velika várában nyolc kristály amfora és hét kristály kupa mellett mindössze két morva poharat („peccaria morvay") sorol fel az 149l-es leltár. 15 Egy másik feljegyzés 1529-ből a hagyaték értékes kincsei között sorol fel ilyet; már ötvös foglalattal: „ Vagyon nála eg Zerechen dyo kwpa, e^wsíben foglalwan, es meg aranyarak.... Vagyon nála eg morw ay pohár módra chynalt kwpa es meg aranyiak.. ." 16 A morva poharak eddigi leggazdagabb lelőhelye a budai királyi palota. A XV. sz.-i szintekig feltárt területről 17 több mint nyolcvan példány töredékét gyűjtöttük össze. Használatuk ideje a rétegek tanúsága szerint a XV. sz. közepétől a század végéig terjed, zömben Mátyás uralkodása alatt kerültek ide. A zárt törökkori anyagban csak elvétve jelentkeznek, ami bizonyítja, hogy aXVI. sz.-ban importjuk már megszűnt. Formailag a régebben közzétett darabokkal egyeznek, de szín és méret tekintetében gazdag variációt mutatnak. Négy töredék tudomásunk szerint egyedül áll az eddig ismert lostitzei készítmények között. Eddig nem tudtuk, hogy az ilyen kupákra fedők is készültek. Az egyik fedőtöredék (34. kép), laposan ívelt tetővel, hatalmas méretű (12 cm szájátmérőjű) kupához készült, amely, ugyanúgy, mint Mátyás híres velencei üveg serlege, egyedülálló ritkaság lehetett. A másik két fedő (33., 35. kép) vártornyokat utánzó bizarr megoldásával a késő gótika jellemző alkotása. Az európai kerámiaanyagnak ez a két példánya jellemző bizonyítéka annak, hogy a feudális megrendelésre dolgozó fazekasmesterek az anyagnak és technikának megfelelő megoldásokon túljutva, a kor ötvösművészetének példájából is sokat merítettek. A század derekán készült ötvöskannák, kupák és ivószaruk fedelük és lábazatuk megoldásához a gótikus építészet elemeit (támpillérek, fiálék, pártás várfalak, tornyok) még használják. Főleg az ún. oldenburgi szarv (1460), a kasseli kanna (1450) 18 és a londoni kupa tűnik ki az ilyen irányú alkotások között, s ez utóbbi fedelének középkori várformája a körös-körül kiugró bástyák és tornyok alkalmazásával 19 (36. kép) példázza, hogy a morva fazekasmestert munkájában milyen alkotások ösztönözték (35. kép). II. ÓLOMMÁZAS CSERÉP 5. AUSZTRIAI DÍSZKERÁMIA Az emlékanyag tanúsága szerint az osztrák fazekasok a nagyobb fazekasközpontokban a XV. sz. második felében a technika tökéletesítésével, a formálás fogásainak fejlesztésével már elérkeztek arra a fokra, amelyet a konyhai szükségleteken túlmenő, polgári és főúri használatra alkalmas értékesebb darabok készítése feltételez. Alkotásaik, szerény anyaguk ellenére, formai kiválóságuk miatt már egyenrangú társai a főúri asztalok üveg- és ötvösművű edényeinek. Díszítésben, formában egyaránt ezek ösztönzik a készítőket, technikailag is a gótika üvegeinek felragasztott díszeit, ötvöstárgyak domborító eljárásait ültetik át agyagba. Jelenleg két olyan osztrák díszkerámia csoportot ismerünk, amely a hazai feudális udvarba is eljutott. Felső-ausztriai, talán ennsi fazekasok készítménye lehet — ahogy Molthein lelőhelye után megítéli 20 — az a szamócadíszes, zöldmázas serlegcsoport, amelynek díszítését a korabeli német üvegek befolyásolták (37. kép). Azonos műhelyben készült az a néhány példány is, amely a budai palotából került elő (38—41. kép). Két esetben jól meghatározható, XV. sz. m. feléből származó leletekkel együtt feküdtek a töredékek, ami így Molthein formai alapon végzett kormeghatározását régészetileg is alátámasztja. A budai darabok díszítése mindig egyforma, de a zöld ólommáz árnyalatai és a serleg1 1 Budapest régiségei 161
