Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

Hiüan-cang kínai buddhista szerzetes, aki 630-ban átutazott a nyugati türkök országán, leírja, hogy miután elhagyta T'ong dzsebu kagán szálláshelyét, a Vaskapu szoroson keresztül dél felé utazott, a mai Észak-Afganisztánban fekvő Kunduzba, ahol a kagán legidősebb fia, Tardu sad uralkodott.

34 Az uralkodó család számos férfitagja egy seregrész fölötti uralmat kapott meg és különböző területeken telepedett le.

35 A türk birodalom keleti és nyugati félre szakadását szintén az itt tárgyalt jelenségek, a szeniorátus és primogenitura küzdelme és a trónörökös önálló országlása magyarázza meg. A türkök kagánja, a zsuan-zsuan, vagyis ázsiai avar uralom 552-ben bekövetkezett megdöntésekor, T'u-men (Bumin) kagán volt. A kagán a nyugati területet öccsével, Isztemivel együtt hódította meg. A leigázott nyugati területet a kagán rábízta öccsére ba'atur jabyu címmel. E távoleső terület átengedésével a kagán elérte azt, hogy öccsét leválasztotta a birodalom központjától s valóban T'u-men kagánt, rövidesen bekövetkezett halála után fiai követhették a trónon. T'u-men fiai között már a szenoriátus érvényesült; három fia egymást követően uralkodott s a trónvillongás csak unokái között tört ki. Ennek során következett be, hogy az unokatestvére által legyőzött trónutód, Csa-po-lio, a nyugati türkökhöz menekült. A kínaiak a nyugati és keleti türkök között feltámadt ellentétet felhasználva 582-ben a nyugati türkök fejét, Tardut önálló kagánnak ismerték el. Ettől kezdve a kínai diplomácia minden eszközt megragadott, hogy a kettévált nomád birodalom egyesülését megakadályozza, s ez a törekvés sikerrel is járt.

36 Megjegyzendő, hogy a türk hagyományt tükröző orchoni feliratokban Bumin kagán és öccse, Isztemi kagán ketten egymás mellett szerepelnek mint birodalomalapító ősök; ez azonban a később kialakult szakadás visszavetítése az ősidőkbe. Lehetséges, hogy a türk birodalom kettéválásához hasonló jelenségek idézték elő a kazár terület leválását a nyugati türk birodalomból. A kazár kagán ugyanis, mint fentebb láttuk, a nyugati türk kagán öccse volt, ki távoli területén meglehetős önálló hatalommal uralkodott. A Talas-vidéki nyugati türk törzsek 630-ban bekövetkezett kettészakadása után a központi hatalom bomlásnak indult,

37 ami elősegítette a kazárok leválását. Az Árpád-házi királyok történetében szintén megfigyelhető a seniorátus és primogenitura küzdelme; de feltalálható a trónutód, ill. a hercegek önálló országlásának jogszokása is a dukátus intézményében.

38 Az itt elmondottakból mindenesetre kiderül, hogy a hun és türk birodalom két félre szakadása ugyanúgy, mint a magyar dukátus intézménye elválasztandó a kettős uralom fentebb ismertetett változataitól; de elválasztandó a jobb- és baloldalra való tagolódástól is, amivel össze szokták téveszteni. 5. A nomád törzsszövetségekben több esetben feltűnő jobb- és baloldalra való tagolódás a nomádok katonai szervezettségében leli magyarázatát. Már Alföldi is kapcsolatba hozta a jobb- és balszárnyra való tagolódást a nomádok állandó harckészültségével, de ezen túlmenőleg az alábbi jellegzetes magyarázatot fűzte hozzá: „Ennek a szervezési rendszernek átütő erejét az a körülmény adta meg, hogy nem alkalmi rendszabály volt, hanem a népek vallásos gondolkodásában gyökerező örökletes intézmény." Ez a beállítás alkalmas volt ugyanis arra, hogy a jobb- és baloldalra való tagolódást a kettős királyság intézményével közös nevezőre hozza. A jobb- és baloldalra való tagolódás kettős jellege azonban vitatható. A nomád harcmodorban is érvényesülő katonai beosztás: jobbszárny — derékhad — balszárny valójában nem kettős, hanem hármas beosztást jelent; s ha alaposabban megvizsgáljuk a türk birodalomban feltűnő jobb- és baloldalra való tagolódás eseteit, megtaláljuk a középet, a főt is. Való igaz, hogy a nyugati türkök 10 törzse, a 10 oguz, két félre tagolódott, az öt baloldali 5 tu-lu törzsre és az 5 jobboldali nu-se-pi törzsre,

39 azonban mindkét fél fölött ott állt a magát egyik törzshöz sem számító kagán 200 főből álló vazallus tiszti kíséretével és hatalmas seregével,

40 amely biztosította számára a fölényt mindkét oldallal szemben. Abban a pillanatban, amikor a fekete kirgizek lázadása nyomán T'ong dzsebu kagánt megölték (630)

41

, két rész szétesett s a két önállósult fél versengését kihasználva a kínaiak leverik őket (652— 659).

42 Ettől kezdve a régi szervezet megszűnt; a 10 törzs egysége egy kagán vezetésével csak múló próbálkozásként éledt fel rövid időre (682).

43 Ugyanez a helyzet a keleti türk birodalomban. To-po kagán (572—581) trónralépése után birodalma keleti, ill. nyugati részét egy-egy unokaöccsére bízta; ő maga 10 000 íjas felett rendelkezett.

44 Me-cs'üe kagán 691 után a keleti részek kormányzását öccsére, a nyugati részeket unokaöccsére bízta. Mindkét fél 20 000—20 000 katonával rendelkezett; a kagán mindenesetre föléjük rendelte fiát, Fu-kiu-t, kis khán címmel.

45 A keleti türkök kínai hódoltsága idején a császár Sze-mo-t nevezte ki kagánná, A-si-na Csungnak a baloldali bölcs király, A-si-na Ni-su-nak pedig a jobboldali bölcs király címét adta és Sze-mo alá rendelte őket.

46 A kínai hódoltság után újjáalakult keleti türk birodalomban volt egy töles nevű keleti és egy tardus nevű nyugati rész, amelyek neve másutt önálló törzsként is feltűnik.

47 E részek mibenlétét közelebbről nem ismerjük. A fenti áttekintésből kiderül, hogy a jobb- és baloldalra való tagolódás jelensége nem sorolható a kettős uralom tárgyalt megjelenési formái közé, mert itt tulajdonképpen a hármasság jelenségeivel állunk szemben, amennyiben a kagán többnyire két részuralkodóval — rendszerint rokonaival — kormányoz. 6. Végül tárgyalnunk kell a kettős uralom megjelenési formái között egy olyan esetet, amelyet Alföldi nem tárgyal. Ez a hódolt nép megmaradt uralkodójának és a hódító helytartónak a kettőssége. A türk történelemben is érvényesül az expanzív, feudális jellegű nomád vezetés azon eljárása, hogy az ellenálló törzseket, ill. népeket szétszórják, megsemmisítik; azokat viszont, akik hódolatukat jelentik, saját uralkodójuk vezetésével adófizetésre kényszerítik és helytartót rendelnek mellé. A nyugati türk államvezetés terjeszkedése