Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Nagy Emese: Zsigmond király budavári Friss-palotája 105-134

Végül, ha megnézzük az Erhard—Schön-féle metszeten a kelet-nyugati irányú épületet, az nem nyúlik ki a kaputoronyig, hanem a metsző a kettő között még elég hosszú darabon feltünteti a toronyhoz kapcsolódó bástyafalat. 70 méteres épület-hosszúság mellett a kaputorony és az épület homlokzata nagyjából egy vonalban állna (14. kép), akkor pedig a rajzoló, aki délnyugati irányból készítette vázlatait, nem láthatta volna a toronyba bekötő bástyafalat, mert ezt az épület eltakarta volna előle.

30 Ha ezek után elfogadjuk, hogy a lovagterem az észak-déli irányú épületben van és megrajzoljuk az épületrészeket, figyelembe véve a forrásokban megadott méreteket, szabályos keskeny, hosszú épületekkel körülvett középkori zárt udvart kapunk, ami a legnagyobb mértékben megfelel a magyarországi Zsigmond-kori várépítési szokásoknak.

31 Az ásatások folyamán előkerült oszlopok természetesen semmiesetre sem lehetnek magának a lovagteremnek az oszlopai, amint erre már utaltunk is, hanem az épület alépítményéhez tartoznak. Erre vall az oszlopok mögött húzódó sziklafal is, ami semmiképpen sem lehetett a lovagterem belsejében. Az épületek szerkezete azonban megköveteli, hogy az emelet tartóelemei a földszintének megfelelően helyezkedjenek el, így bizonyos, hogy a lovagterem oszlopait, ill. pilléreit az itt talált oszlopoknak megfelelően építették. Ebből az alapból indulhatunk ki a rekonstrukciónál.

32 A lovagterem elhelyezésére a legelső és legkézenfekvőbb lehetőség az lett volna, hogy a három egymás után következő oszlopból adódó oszlopsort tekintsük a lovagterem tengelyének, az előtte húzódó keleti falra helyezzük a lovagterem keleti homlokzatát és a barokk lőportorony falában lévő oszlop vonalában képzeljük el az udvarra néző frontot. Ez a távolság kiadná azt a szélességet, amit Seybold is említ. Ez ellen az elképzelés ellen szólnak azonban az ásatások adatai, mivel a keleti zárófal az összeépítések tanúsága szerint egyidős az oszlopok előtt húzódó Mátyás-kori helyiségekkel.

33 így semmiképp sem származhat az oszlopokkal egy építési periódusból. Oszlopaink megmunkálása sem vall arra, hogy pincébe rejtették volna őket. A Schedel-féle metszet viszont a homlokzat előtt határozottan jelöl egy oszlopos árkádsort, amely széles, előreugró erkélyt tartott. Ezeket az íveket sem tudnánk elhelyezni, ha a sima keleti falat fogadjuk el lezárásként. S végül, ha ebbe az első síkba helyeznénk a lovagtermet, akkor a Friss-palota két épületszárnya épp sarkainál érintkezne egymással, ami építészeti szempontból szokatlan és egyáltalán nem szerencsés megoldás. A források egyébként sem beszélnek sehol két épületről a Friss-palotán belül, ezért is valószínű, hogy ezek kapcsolatban állottak egymással. A másik elképzelés szerint — ami lényegesen valószínűbb az előbbinél — elfogadjuk a Schedelféle metszeten határozottan aláhúzott erkély jelenlétét úgy, hogy az ásatások folyamán előkerült oszlopsor az árkádokhoz tartozott s a fölötte húzódó erkélyt tartotta, ami egy boltszakasznyi szélességben húzódott az épület előtt.

34 Az erkélyt a metszet szerint a lovagteremből két kijáraton át lehetett megközelíteni. Az erkélytől nyugatra húzódott két boltszakasznyi szélességben a két egymás felett lévő nagyterem (1., 15. kép). A termek oszlopközei természetesen megfeleltek az erkélytartó oszlopok közeinek s egyben a forrásokban említett méreteknek is — így kívánja ezt a gótikus építészet szerkezete. Az egész épület tehát, az elsőt is beleszámítva, három boltszakasznyi szélességben húzódott:

35 a földszinten a legkeletibb boltszakaszt képezte az erkély, amelyet a feltárt sziklamélyedésben a 11 m magasságú árkádívek, a feltárt területtől északra pedig — ahol a sziklaszint hirtelen az oszlopfők magasságáig emelkedik —zárt falsík tartott (13., 15. kép). Eleinte arra gondoltunk, hogy loggiaként alacsonyabb nyitott ívekkel folytatódott tovább, de ennek, mint később kiderült, ellene mondott a sziklaszint lassú emelkedése,

36 ami a lovagtermet magában foglaló épület északi végénél eléri az erkély magasságát, így elképzelhető az is, hogy itt nem igazi erkély volt — az egy boltszakaszos szélesség a gótikus erkélyeknél szokatlan jelenség —, hanem a lovagterem északi vége előtti terepszint folytatódott a terem előtt. Ily módon lehetett ugyanis a legesztétikusabban eltüntetni a sziklaszint egyenetlenségeit. Ezt az egy boltszakaszos palota előtti szintet szélesíthették ki később, Mátyás korában, amikor a sziklamélyedésbe beleépítették a boltozatos helyiségeket. Az árkádívek mögött kb. 3,5 m magasságú boltozott pince húzódhatott, ezt a méretet adja ki a mai sziklafelszín és a boltozat teteje közötti távolság, s ez a pince az egész épület alatt végigfutott. Ezt bizonyítják a források is, amelyek leírják, hogy Mátyás a lovagteremhez pompás külső lépcsőt épített,

37 tehát a lovagterem és a belső udvar szintje között különbségnek kellett lennie. Ezekben a pincékben tárolták II. Ulászló idejétől kezdve a lőport.

38 Az árkádok délkeleti boltszakasza valószínűleg szabadon álló sarokoszlopokon nyugo114