Budapest Régiségei 15. (1950)
Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120
H A. M. Colini, Bull. Corn. 59., 1931., 123. sk. 11. és tábla. 62 Fr. Cumont, Recherches sur le symbolisme funéraire des romains. Paris, 1942., 482. 1., 3. jz. 63 Mon. 215. 64 Mon 158—161. 6 5 V. ö. egy panormusi szoborművet : Mon. 119. 66 Mon. 248. c. — D. Zontschew, i. m., 13. kép. 67 Radnóti A., Ar h. Ért. III. folyam, 1948, 187.'j3k. és XXIV. t. es Mon. 221. és N. Vulic, i. m., 193. 1., 9. kép (töredék) Veles-ről. 6 9 Szigorúan értelmezve descensus-jélenet ez, amikor az istenpárt vivő napkocsi az emlékeken az Okeanos felé halad. Az előbbi értelmezés lehetőségét azonban megengedi a virunumi tábla kivételnek számító ábrázolása (Mon. 235.) 70 V. ö. Fr. Cumont, T. et M. I. 154. 1. 7i Mon. 74 és 484 1 , V. ö. még : Mon. 158. 72 Mon. 32 + 85 = Saxl, 86. kép. — Fr. Cumont— M. Rostowzew, i. m., XVIII. t. Azonos helyen kezdi az elbeszélést az a délnyugatpannoniai-noricumi emlékcsoport is, amelyet újabban B. S aria tárgyalt meg (i. m., 63. sk. 11.). 73 A régebbi anyagot összeállította Fr. Cumont, T. et M. I. 167. 1., 4. jz., ahol a 183. számot 188-ra kell javítanunk. — lyásd ínég a következő szoborműveket : G. Kazarow, Bull. de la Soc. d'arch. bulgare. II. 1911., 46. sk. 11., 1. és 7. számok; Arch. Anz. 1921. 344. sk. hh. V. Pârvan, Arch. Anz. 28. 1913., 377. sk. hh., 12. kép; D. Zontschew, i. h. — A rajnavidéki emlékeken ez a jelenet eddig csak a dieburgi oltárképen szerepel. (Fr. Behn, i.. m., I. tábla, 6. jelenet), a kölni töredékről lásd alább, 76 jz. 74 D. Zontschew, i. h. — V. Christescu, Dacia III—IV. 1927—1932., 621., d, és 2. kép. 75 A oltárok jelenléte korongunkon, melyek helyüket a fekvő bikával együtt változtatták, fontos érvet jelent arranézve, hogy az oltárok szorosan a kunyhójelenethez tartoznak. 76 Mon. 192., 192 bis V.o. 221.— Az előbbi idézett reliefen az oltárok fölött hét kis négyszögalakú tárgy jelenik meg. Bzeknek az értelmezése, mint »vases carrés« azonban igen kétséges. — lyásd még a kölni töredéket (Fr. Fremersdorf, Germania 13. 1929., 57.1., 2. kép.), amelynek dunavölgyi eredete biztosított (lásd Drexel utalását Fremersdorf cikkében). Fyzen a darabon balra a kunyhótól és a bárka jelenet alatt látható négy kis oltár. 77 Bnnek a két jelenetnek belső tartalmi összefüggését mutathatja többek között az a körülmény is, hogy az egyik helyváltoztatása esetén, a másik is követi azt. V. ö. Mon. 253. 1. — Csak kevés emléken látjuk a két jelenetet egymástól elválasztva (Mon. 194., 195. G. Kazarow, Bull. de la Soc. d'arch. bulgare. II. 1911., 9. sz., 9. kép., M. Grbic, Rev. Arch. VI. Ser. X. 1937. 178. sk., 3. kép.) ; ezek a példányok (legalább is a Mon. 194., 195.) a kompozíciónak azonban már határozott szétesését mutatják. 7 8 lyásd a különböző megoldási kísérleteket Cumontnél: T. et M. I. 167. sk. 11., Die Mysterien des Mithra. 125.1., továbbá Fr. Behn. i. m., 13. 1. és Fr. Saxl, i. m., 54. sk. 11. 79 A két akolythos jelenlétét ennél a jelenetnél könnyű kimutatni. A nagy saarburgi oltárképen (Mon. 273 ter. d, 8°.) a kis házacskát fáklyájával felgyújtó heros előtt még egy másik, nyugodtan álló alakot is látunk, aki lefelé tartott fáklyájával, jellemző ruházatával (chlamys és phrygiai sapka), valamint tartásával egész határozottan, mint Cautopates ismerhető fel. Bz az alak feltűnik azután a veceli töredéken is (Mon. 188. — Saxl. 118. kép.) az isten háta mögött. A cselekménnyel kapcsolatban éppoly passzíven viselkedik, akárcsak a saarburgi darabon. A másik dadophor, Cautes alakja viszont e jelenetnél teljesen összeolvad Mithraéval. Az eredeti kompozícióban mindkét akolythos szerepelhetett. so V. ö. Saxl, id. h., ahol ennek a jelenetnek egy középkori planétaházzal (145. kép.) való szembeállítása valójában meggyőző. Brdekes maniehaeus párhuzamot közöl H. W. Bailey, BSOS. VII., 1933., 71. 1. : The sun and moon were conceived under two distinct images by the Manichaeans of the Bast, as palace and ship. Az ember önkénytelenül a mithraikus kunyhó- és bárka jelenetre gondol. (Bailey adatára Szemerényi 0. volt szíves figyelmemet felhívni.) si V. ö. Fr. Cumont, i. m., I. 166. sk. 11. 82 Az isten ebben a jelenetben nem mint ßov%lo7tog &éog lép fel. Bgy ily en értelmezésnek a jelenet egész fogalmazása ellene mond. Az isten ßornlonog jelzőjét különben már Cumont, T. et M. I. 171. 1. helyesen a Transitus-xa, tehát egy későbbi cselekményre vonatkoztatta. 83 Bzzel a fogalommal illeti Dion Chrysost. Oratio XXXVI. 39. sk. (von Amim, II. 11. sk. 11.), aki ennek a tanításnak stoikus nyelvezetre átfordított formáját őrizte 95
