Budapest Régiségei 15. (1950)

Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120

ismeretlen frasna-î egy vérrel s aranypajzszsal felvértezve száll szembe az ellenséggel. A pajzs tehát éppen iigy hozzátartozik Mithrának, mint a harc istenének fegyverzetéhez, amint az íj és a tőr a vadászó Mithra alakjához. A két akolythost, mint az isten megfelelőit, a mithraikus hármasság, a xqntláaioq Míd-ga tagjait, természetesen ugyanaz a fegyverzet illette meg, mint Mithrát. Értelmezésünket az a körülmény sem gyengítheti meg, hogy pajzsos dadophorokat eddig csak az aquincumi körből ismerünk. Gondoljunk csak arra, hogy a mithraismus tanítása sem kerülhette el a többi világvallás sorsát, bármennyire is esoterikus volt ez a religio Mithriaca,

2,21 Ebben, a primitív iráni mythost, babyloniai astrologiát s még sok más hiedelmet egyesítő mystériumvallásban, a különböző vallásos alapkultúrával rendelkező területek neophytái nem ugyanazt érezték fontosnak Syriában, mint Rómában s a Raj na-vidéken, mint Aquincumban. Bzek a vallásos életben kétségtelenül meglevő különbségek az emlékanyagról is jól leolvashatók s a sárkeszi márvány korong tárgyalásánál igyekeztünk is ezekre rámutatni. A pajzsos dadophorokat is ebben az összefüggésben kell néznünk s akkor úgy tekinthetjük őket, mint akikben északkeletPannónia mithraismusának egyik sajátos »katonai« vonása fejeződik ki. A helyi kőfaragó gyakorlat hatása mindössze abban nyilvánulhatott meg, hogy e pajzsokat több esetben peltaformában faragták ki. A pelta-pajzsos dadophorok típusát a sárkeszi oltárkép kőfaragója már készen kapta. Ujat éppoly kevéssé alkotott ebben a tekintetben, mint a bikaölő jelenetnek a pergamoni művészettől megfogalmazott kompozíciója hű visszaadásában,

222 vagy a mellékalakok elrendezésében és az elemsymbolika alkalmazásában. Kzzel szemben viszont a kőfaragó számlájára írhatjuk a relief kidolgozásának módját. Az oltárkép kifaragása általában gondos munkát árul el. A középső csoportozatban a bika testarányai szokatlanul találók. A kidolgozás azonban nem olyan részletező, mint az isten alakjánál. Az állat testét vidékünk mástartalmú domborműveire is jellemző

223 egészen laposan kezelt, nagy felületekkel adták vissza. Gondosabb megmunkálást árul el a bika fejrésze, ahol pl. a szemek kidolgozásánál a fájdalom kifejezésére törekedett kőfaragónk s ezt a felső szemhéj és a szemüreg felső vonala egymásbafonódásának, továbbá a pupilla jelzésének szokásos eszközeivel igyekezett visszaadni. 87