Budapest Régiségei 15. (1950)
Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120
a nem kevésbé fáradtságos »keresztülhaladás« cselekménye. Mithra aktivitásának ebben a formájában egyúttal ßovxXojiog &eóg is. A Transitus útja a planétavilágtól a földi szféra felé vezetett. Bzt az értelmezést újabban a gelasianusi edictum egyik mondata is támogatja, amelyre Cumont mutatott rá. 122 Az edictum említ egy könyvet : »quae appellatur Transitus, id est assumptio sanctae Mariae«. A Transitus ezen a helyen a lélek keresztülhaladását fejezi ki symbólikusan, a földi szférából az égi régióba. A mithraikus művészetben, ahol a Tr ansitust megelőző jelenetek a planéták világában játszódnak le, a keresztülhaladásnak természetesen csupán fordított értelme lehet : küzdelmekkel teli keresztülhaladás az égi világból a földi világba. 123 10. jelenet. A sárkeszi korongon a Transitusm következő jelenet, amelyen Mithra-t a bika hátán lovagolva látjuk, egy jellemző vonást mutat fel. Az isten ugyan itt is jobb felé halad s a lebegő chlamys gyorsan előrehaladó mozgásra utal, 124 jobbjával azonban nem a bika szarvait ragadja meg, mint a dunavölgyi emlékek hasonló ábrázolásain 125 , hanem az állat lebernyege felé nyúl. A bika azonkívül kissé jobbra veti a fejét, mintha valami visszarántó mozdulatnak engedelmeskedne. Bzt a sajátos kéztartást és fej mozdulatot eddig csupán a tavalicavoi reliefről ismerjük. 126 Igen valószínű, hogy egyik emléken sem a taurokatapsiának 127 valami új formáját kívánja ez kifejezni, hanem csupán a bika orrlyukain keresztül való zabolázásának elrajzolásával van dolgunk. Mint már föntebb megjegyeztük, a bikakaland második ciklusának a Transitus és a lovagló jelenetre 128 való redukálását a dunavölgyi emlékek egyik sajátos vonásának tekinthetjük. Itália ugyanis még szűkszavúbb kifejezési formát használ s megelégszik egyedül a Transitus ábrázolásával. 129 A Rajnavidék és Kelet viszont terjengősebben beszélik el a bikakalandnak ezt a második részét. Redukciók természetesen ez utóbbiaknál is előfordulnak. Tipikusan dunavölgyi továbbá a bika hátán lovaglótartásban ábrázolt istenalak is. Amíg ugyanis a rajnavidéki emlékeken az istent mintegy magávalragadja a bika és Mithra, mondhatni a levegőben úszik, 130 Durában pedig a bika hátán olyan tartásban ül, mint Burópa a Zeusbikán 131 , addig az isten valójában lovagol a duna völgyi emlékek ábrázolásain. Igen valószínű, hogy ennek a lovasábrázolásnak megfogalmazásánál a thrák lovas típusa is példaképül szolgált. 132 71
