Budapest Régiségei 15. (1950)

Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120

megjelenik. A sárkeszi korong egyszerűbb ábrázolásához megfelelő analógiát azonban megtaláljuk a Kurtowo-Konare-i és egy újonnan napfényre került apulumi táblán.

74 A második különbség az oltárok jelenléte, amelyek ennél a jelenetnél általában hiányoznak

75 és csupán két apulumi reliefen

76 ugyancsak a kunyhó előtt, azonban egy sorba szorosan egymásmellé állítva jelennek meg. Sajátságos továbbá korongunkon ennek a képmezőnek a mellékjelenetek sorában való elrendezése is. A mithraikus votivtáblák túlnyomó részén ugyanis a kunyhójelenet ismeretesen a felső képszegély közepét foglalja el. Továbbá kapcsolatos egy másik jelenettel, amely a bikát egy félholdalakú csónakban fekvő vagy álló helyzetben ábrázolja (ú. n. bárkajelenet).

77 Ezzel szemben a sárkeszi korongon a leegyszerűsített kunyhójelenetet a jobboldali képsávon találjuk meg, ahol egy fekvő istenalakot ábrázoló képmező közbeiktatásával, a bárkajelenettől elszakítva, az egész elbeszélés kezdetén áll. Ennek a sajátos elrendezésnek valószínű okát a későbbiek folyamán igyekszünk megadni. A kunyhóban tartózkodó bika és az oltárok vallásos értelmezése vitatott.

78 A jelenet elrendezése a dunavölgyi táblákon, valamint egyes teljesebb ábrázolások is a megoldás számára azonban néhány biztos adalékot nyújtanak. Először is azt kell megjegyeznünk, hogy a kunyhóban ábrázolt bika rendszerint annak a képsornak az elején áll, amelyik Mithra bikakalandjának első ciklusát meséli el. Ebből pedig az következik, hogy az isten cselekedetei ezzel a jelenettel kezdődnek, amely ennek következtében a herosnak, valamint két kísérőjének

79 ezzel a mythikus állattal való első találkozását beszéli el. E találkozás helye pedig nem a föld, hanem az égi régiók. Ez a jelenet ugyanis az első ciklus más ábrázolásaival egyetemben rendszerint a felső képsávon foglal helyet, amelyet Sol és Luna mellképei (és ritkábban az olymposi istenalakok) mint égi régiót jelölnek meg. Sol és Luna mellképeit azonkívül a dieburgi tábla magának a kunyhónak az oromzatán ábrázolja. Ezáltal határozott utalás történik arra, hogy ez az építmény az ú. n. égi lak, a bika pedig az úgynevezett égi bika.

80 A föntebb már idézett két sarmizegethusai darabon (Mon. 192., 192. bis), valamint korongunkon az oltárok erre az égi régióra is utalhatnak, amikor a mithraikus tanításban az oltárok ismeretesen a planéták szimbóliumai voltak.

81 Ez az epizód tehát azt beszélheti el, hogy a heros a két akolythos segítségével, de mindenesetre azok jelenlétében, a bikát menekülésre kényszeríti azáltal, hogy felgyújtja, illetve, amint a dieburgi 64