Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: A hajdani Szent János-Kórház Budán 565-573

kaput. Bzen keresztül vezetett az út a Halászvárosba, ami alatt a Vízivárosnak azt a részét értették, amely ma a Corvin-tértől a Lánchíd-utca déli végéig terjed. Ha 2. és 3. képet összehasonlítjuk, akkor megfigyelhetjük, hogy a partszabályozás nemcsak a bástyát érintette, (3. kép) hanem a Halászkaput is kibővítették, még pedig úgy, hogy a kapu szélessége most már az őt védő bástyáig terjed. A kapu és a hozzátartozó bástyának mai helye a Lánchíd-utca 23. sz. ház és a Fiumeszálló déli vége között van és a nagy rondellához hasonlóan ugyancsak bölmefalat zár le, még pedig azt, amelyet az előbbitől északra látunk, vele párhuzamosan. A két bölmefal között volt a királyi ágyúöntöde, aminek emléke még fennmaradt az Öntőház-utca nevében. A Halászkapu egyébként az 1686. évi visszafoglalási ostromban megsérülhetett, vagy talán el is pusztult, mert Miller P. EpitomeVicissitudinum című alapvető müvében, amely Buda történetét 1760-ig adja elő, úgy említi ezt a kaput, mint 1726-ban »noviter erecta«, azaz újraépültet. A nagy bástya is, meg a Halászkapu bástyája is közvetlenül a Duna partján állottak, a Duna tehát jóval szélesebb volt, mint ma, amikor a budai és a pesti part szabályozása lényegesen megszűkítette a folyam medrét. Ha az akkori helyzetet a mai terepre vetítenénk, a bástyák körülbelül a villamossínekig érnének. A Halászkaputól, illetőleg a nagy bástyától dél felé (képünkön jobbra) haladva találjuk azt a színházat, amit általában a Reischl-féle »fabódé«-nak neveztek — a mai kioszk kertjének helyén —, ahol a várbeli karmelita templomnak színházzá alakítása után is egyideig rendszeres színielö adásokat tartottak és ahol 1790-ben elhangzott az első magyarnyelvű előadás Budán. 576