Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: A hajdani Szent János-Kórház Budán 565-573
alapítványoknak a tervezett célra leendő felhasználását, azt azonban kijelentette, hogy a kórházépület szegényházi része nem használható fel dologházi célokra. A városi tanács ezzel kapcsolatosan készült 1834 november 10-i jelentéséből tudjuk még, hogy a kórházépület emeleti része a lépcsőig 1818-ban, a kápolnáig terjedő része pedig 1828-ban készült el s összesen 29.890 forintba került ; minthogy pedig a kórházi épület helyreállítására 1818 és 1828 között gyűjtés útján 98.156 forint jött össze, az említett 29.890 forint levonása után 68.670 forint maradt fenn, aminek kamatai a szegényházi ápoltak ellátására szolgálnak. (Budai levéltár, Locumtenentialia 1831/36 : 251.). 1861 április 13-án a városi tanács a helytartótanácsnál megsürgette azon régibb felterjesztésének elintézését, mellyel a városi kórháznak nyilvános kórházzá leendő átalakítását kérte azon indokolással, hogy az orvosi személyzetet már szervezte, s a kórház befogadóképességének emelésére szükséges intézkedések is megtörténtek. A helytartótanács 1861 június 1-én úgy döntött, hogy az ügy mindaddig nem intézhető el, míg a nyilvános kórházakat illető eljárás szabályozva nincs. (Budai levéltár, Tanácsi iratok 766/1861.) Megismételte a kérést a városi tanács 1862 augusztus 24-én, aminek teljesítését ismét megtagadta a helytartótanács azon indokolással, hogy »szomszéd Pest városában úgyis egy nagyobb kiterjedésű és nagyobb számú betegeket felfogadható közkórház létezik, melybe a Budán található idegen szegény betegek is ápolásban részesíttethetnek«, továbbá, hogy az »évi tetemes kiadásokkal terhelt országos alapot a közkórházak számának újabb szaporításával még inkább terhelni nem lehet.« Erre az elutasító határozatra a városi tanács 1863 szeptember 28-án a következő végzést hozta : »utasíttatik a kórházi gondnok és kapitányi hivatal, hogy a városi kórházba csak oly egyéneket vegyenek fel, kik Budára illetékesek ; utasíttatnak továbbá az albíróságok, hogy bizonyítványok kiállításánáJ az illetékesség iránt legszigorúbban meggyőződni kötelességüknek tartsák anná' is inkább, mert külömben az ily bizonyítványok alapján a kórházba felvett s nem Budán illetékes egyének ápolásával felmerülendő költségek rajtuk fognának megvétetni«. (Bvidai levéltár, Tanácsi iratok 2847/1863.). Ámbár ily módon a városi kórháznak közkórházzá leendő nyilvánítása ügyében tett előterjesztések nem nyertek érdemleges elintézést, a városi tanács 1868 szeptember 4-én mégis megújította erre vonatkozó kérését a következő indokolással : »Miután azon idő óta nem csak az időviszonyok általában nagy változásokon mentek keresztül, s azok kapcsába mind a két testvérváros népessége napról-napra emelkedik, hanem jelesül és különösen a betegek létszáma is oly rendkívüli arányokban „szaporodik, hogy a pesti közkóroda mindamellett, hogy fiókokkal gyarapíttatott, a jelentkező betegek befogadása s ellátására elégtelennek valósul, más részről pedig ily helyütt igen gyakran fordulnak elé oly esetek, hol a rögtöni segély szüksége s a humanitás elutasíthatlan követelése egy itt helyben megbetegedett idegen illetőségű egyént elutasítani egyáltalán nem engedi, miből a különben is igénybevett házi pénztárunkra elvitathatatlan teher háramlik, mely annál nagyobb leend, minél inkább szaporodandik az ipar minden ágaiban nyilvánuló élénkség folytán az idegen munkaerőknek száma : mindezeknél fogva e szabad kir. főváros közönsége egy a kebelében létesítendő közkóroda legsürgőbb szükségének érzetétől áthatva mély tisztelettel azon kérelemmel járul a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumhoz, miszerint tekintve, hogy az itteni városi kórház szám szerint 10 megfelelőleg tágas és célirányosan rendezett, összesen mintegy 250 betegágyat foglalható teremmel bír, eg}?- igazgatója, két rendelő és két segédorvosa, orvosgyakornokai és gondnoka, továbbá irodája, boncoló és halotti szobája, étkek és kenyérkiszolgáltató szerződött vállalkozója, rendes fizetéses mosónője, légszeszvilágítása és külön destillált vízvezetéke már jelenleg is van, hogy tehát ezek szerint 572