Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Csemegi József: Herakles-csomó 549-564
lehettek. 36 Különben etekintetben a Herakles-csomós avar szíjjvégek is a bajelhárítás céljára amulettként használt ékszerekkel, övekkel stb. tartanak rokonságot. A galileai zsinagógák .koszorúba hajlított Herakles-csomós ágai is a legnagyobb valószínűséggel rontást elhárító jeleknek tekinthetők. Erre vall egyrészt az a körülmény, hog}- a zsinagógákon apotropaiikus célzattal alkalmazott kozmikus jelképekkel : lánckeresztekkel, asztrális eredetű pentagramm és hexagrammokkal stb. együtt kerültek alkalmazásra, másrészt pedig az, hogy a Herakles-csomós koszorúk kapuszemöldökkövön és a templom külső falán köröskörül, tehát nyilván az épületnek démoni erőkkel szemben való védelmére kerültek alkalma38 Egyiptomban a csomózás, mint varázslási eszköz ismeretes volt (Fr. W. Bissing : Ägyptische Knotenamulette. Archiv für Religionswissenschaft ,.VTII. Bh. 23. 1. és A. Erman : Die Religion der Ägypter. Berlin. 1934. 310.1.). Ezért az a feltevés, hogy a 7. jegyz. idézett Herakles-csomós nyaklánc amulett jellegű, hihetőnek látszik. E feltevést támogatja az a két csomósamulet, mely Tut-Ench-Amun felső testére volt helyezve és csomója a Herakles-csomó kötése szerint" készült. (II. Carter: Tut-EnchAmun. Leipzig, 1927. 84/A tábla.) Különben az egyiptomi »ancíw-jel is (neve »élet«-et jelent, e fogalomnak leírására szolgált) voltaképpen csomózott övet ábrázol és az egyiptomiaknak ama hiedelméhez kapcsolódik, hogy "egy bizonyos módon csomózott öv gonosz varázslatok ellen véd. (A. Wiedemam • Die Amulette der Alten Aegypter. Der Alte Orient XII. 1. füzet, 22. 1. Leipzig, 1910.) Valószínű tehát, hogy már Ranofer Herakíes-csomóra kötött öve is baj elhárítás céljára szolgált. 37 A görög-római kultúrkörben a koszorúnak igen kiterjedt használata volt. Az ókori ember, ki a koszorút szerencsehozónak tartotta s hite szerint a koszorú adott alkalmakkor jövőbelátóvá is teszi viselőjét, a születés, házasság, halál és a halotti tor halál-újjászületés ünnepének alkalmait is megragadta, hogy koszorút helyezzen fejére, aggasson fel házatáján, vagy ajándékozzon embertársának. Bizonnyal azért, hogy a gyermekek és házasulok eljövendő élete szerencsés legyen, illetve a halottak nyugalmas túlvilági életét biztosítsa. De a katonáknak csata előtt való megkoszorúzása, mely a legyőzhetetlenség tudatával erőt, hitet adott nekik a küzdelemre s a kultikus szertartást végzőknek koszorúzott állapotban való sérthetetlensége is azt mutatja, hogv a koszorú használata — akár közvetlenül, akár közvetett értelmezésben — kifejezetten szerencsehozásra, a szerencsétlenség és a mulandóság elhárítására szolgál. A koszorú tehát lényegében baj elhárító jel, időtlenség utáni vágyban fogant képzetekkel van telítve s jogossá teszi azt a feltevést, hogy a késő hellenisztikus kor embere — mint a gyűrűt is — a halál fölötti győzelem zálogának, végső elemzésben az örökkévalóság szimbólumának tekintette. (V. ö. Jbuch des deutschen Archh. Institut 1931. 768. 1. Ünnepi előadás kivonata a Winckelmann emlékülésről. Iy. Deubner : Die Bedeutung des Kranzes in Altertum. — Pauly Wissowa i. m. XXII. félkötet 1589. sk. 1. »Kranz« címszó alatt.) A koszorút az az ókeresztény szarkofágplasztika már tudatosan ilv értelmezésben alkalmazta, amikor a corona zásra, a többi kozmikus jellel együtt. 37 Hogy a bizánci művészet oszloptörzseken alkalmazott Herakles-csomói is apotropaiikus célzattal használtattak-e fel, írásos bizonyítékok ismerete híjján ezidőszerint még nem tudni, e kérdést a jövő vallástörténeti kutatások lesznek hivatottak eldönteni. Annyi azonban már eddigi ismereteink alapján is valószínűnek látszik, hogy ezalkalommal sem csupán tartalomnélküli formalizmusként kerültek a keleti kereszténység formakincsébe. Legalábbis erre enged következtetni az a körülmény, hogy a csomózott oszlopmotívum középkori továbbélését éppen a hellenisztikus művészet és a Földközi-tenger keleti medencéjének művészeti hatásait mutató bizánci miniatúrafestészet és építészet, valamint a bizánci ötvösség emlékei biztosították. Nem kevésbbé ezt igavitae-t a crux invicta-val : a koszorút a kereszttel formailag egyesítve megalkotta a halált legyőző Krisztusban az örökkévalóságnak keresztény szimbólumát. De már ezt megelőzően hasonló célzattal keretezhetett koszorú a galileai zsinagógákon hétkarú gyertyatartót is és" így az ókeresztény szarkofágművészet koszorúbafoglalt Krisztus monogrammja is e gondolat kései, már krisztianizált formájának tekintendő. (V. ö. Gerke Fr. : A passió szarkofágok kormeghatározása. Arch. Ért. 1939. 8-9. 1.) A Krisztusmonogrammoknak kizáróan körkeretbe való foglalása is ez elmondottak alapján válik érthetővé. Érdekes azonban, hogy a keretelő koszorú a keresztről az idők folyamán lefoszlik : míg az ifjú kereszténység új győzelmi örökkévalóság szimbólumát szükségesnek érzi az antik világ hasonló értelmű jelképével is erősíteni, addig a középkor kereszténysége Krisztus halálfölötti győzelmének jelképét már kizáróan a keresztben látja s ezzel a kereszt az antik világ örökkévalóság szimbólumainak teljes örökébe lép : egyben apotropaiikus jelképpé is válik, melynek láttán á rontó szellemhad éppúgy meghátrál, mint a koszorú vagy Herakles-csomó elől az antik világban. Az elmondottak alkalmasnak látszanak annak igazolására, hogy az apotropaiikus jelek voltaképpen emberfölötti erők (héroszok, félistenek, istenek) tulajdonságához, ténykedéséhez, személyiségéhez ; összefoglalóan : istenfogalmakhoz kötött jelek. Mint győzelmi jelképek az emberiség istenképzeteinek szimbolikus kifejezései, mint apotropaiikus jelek pedig az emberiség ősi halálfélelemben fogant örökkévalóság utáni vágyának jelképes megnyilatkozásai. Etekintetben Herakles csomója, vagy Gorgó feje, Istar csillaga, a hexagramm (Dávid pajzsa, Jahve), vagy Krisztus monogrammja és a koszorú, a hétkarú gyartyatartó (Salamon jeruzsálemi temploma, Jahve lakhelye), Krisztus keresztje, vagy az Agnus Dei a vallástörténelem megszakítatlan folyamatának e néhány kiragadott, de mindmegannyi szervesen beleilleszkedő láncszeme, lényegében azonos jelentésű, gyökerében ugyanannak a fogalomkörnek egy-egy megnyilatkozása : örökkévalóság szimbólumnak tekintendő, melyben az örökkévalóság fogalmi meghatározása a mindenkori világkép függvénye. 556
