Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Kerényi András: Egy XII. századi óbudai bizánci pénzlelet 541-547

B-típus), a harmadiknál pedig a szorosra­kötés által ornamentikái jelentőségéből erő­sen vészit. (5. kép E-tipus). Az aquincumi síremlékeinken feltűnő koszorú és az azok némelyikén oly jellemzően megkötött sza­lagcsomó arra enged következtetni, hogy miként a koszorú, úgy a szalagcsomó sem értelemnélküli díszítőelem rajtuk, hanem az alkalmazás módjából önként folyó szepulch­rális jelentésű szimbólum és a mágikus erő­vel felruházott varázscsomók népes család­jába tartozik. A csomózásnak ókori, középköri és újabb­kori néphitben, mágiában, kuruzslásban való nagy jelentősége köztudomású. A hurok­vetés és hálófonás a vadászatban vagy az ellenség elejtésében, a csomózás és hurko­lás pedig az orvostudományban (különösen vérzéscsillapítás terén az ütőér elkötése által) nagy szerepet játszott már az ókor iráni és mezopotámiai népeinél, istenképze­teik megalkotásában is közrejátszott s mint szakralizált fegyver, a távollevő ellenség­nek mágikus erővel való megsemmisítésére, illetve az ártó, betegségethozó démoni erők elűzésére vagy távoltartására is alkalmazást nyert. Tudjuk, hogy a csomózás és oldás az azonosító (analógiás) varázslás egyik Az Aquincumi Múzeum és kőemlékei. BudapestRégi­ségei V. 146. 1.) és az Aquincumi Múzeum 405. sz. sírkőtöredéke is (Kuzsinszky : Aquincum 202. 1. 145. á.), melynek csomója ugyancsak a B-típusra vall, továbbá az ugyancsak Aquincumban elhalá­lozott Marcus Furius Rufus kölni polgárnak B-tí­pusú csomóval ellátott koszorús sírköve a II. század elejéről (Hampel J. : A Nemzeti Múzeum leg­régibb pannóniai sírtáblái. Pp. 1906. 3. tábla 19. sz.) M. Valerius Amfidusnak (u. o. 2. tábla 1. sz.), Jul. Martialisnak és a szír emesai C Seeconius Paternusnak Ruíuséval azonos csomózású s nagv­jából egykorú sírtáblája (Kuzsinszky : Aquincum 296. és 340. sz. 167. I,), Polgár-téri sírkőtöredék (Szilágvi J. : A Főv. Múz. rómaikon kutatásai, 4. kép. Budapest Régiségei XIV. 1945. 456 1.) Herennius Pudens Dunapentelén előkerült, de a jelek szerint aquincumi származású koszorús sírköve B-típusba sorozott csomóval (Nagy Dajos : Hogyan került H. Pudens sírköve Intercisába? Arch. Ért: 1923-26. 114. 1. 44. á.) Trophimus szentendrei sírköve B-típusú csomóval (Nagy Dajos : Aquin­cumi vonatkozású kiadatlan feliratos kőemlékek Szentendréről. Arch. Ért. 1937. 87. 1.' 53. á.), végül egy dunapentelei sírkőtöredék (Hampel : Arch. Ért. 1906. 264. 1. XVII tábla 43. á.), egy ószőnyi sírkő (Barkóczy : Brigetio. Bp. 1944. II. 4.), Atta szombathelyi sírtáblája (Paulovits I. : Lapidarium Sabarienses, Szombathely, 1943. 22. 1. 2. t.) és egy legújabban Solymáron előkerült töredék is. (Valkó Arisztid szíves közlése nyomán. A 4. képben közreadott fényképet is neki köszön­hetem.) legáltalánosabb módja volt minden időben s vagy az emberfeletti erőknek a véges ember szolgálatába való állítására (erőazo­nosítás), vagy pedig az ellenséges démoni erők. távoltartására, legyőzésére (célazono­sítás) szolgált 6 . Természetesen a varázslás gyakorlatában e két fogalomkör élesen el nem választható : ugyanis a démonikus erő hatalombavétele, szolgálatra kényszerítése az ókori népek hite szerint egyben védelmet és biztonságot jelent más ártó hatalmak ellen, azért annak megállapítása, hogy vala­mely varázscsomót felsőbbrendű erők saját szolgálatba állítása érdekében, avagy az ellen­séget szolgáló emberfölötti hatalmak hatásta­lanítására, távoltartására, tehát démonűző, apotropaikus célzattal alkalmaztak egykor, sokszor hosszas megfontolást igényel, eseten­ként külön-külön elbírálást kíván. Ilyen feladat előtt állunk tehát az aqttin­cumi síremlékeken felismert csomók esetében is, mely csomók legkorábbi előfordulását ezidőszerint Egyiptomból ismerjük. Ábrá­zolása már Ranofer i. e. 2600 körül kelet­kezett szobrán látható, hol a csomó övön jelenik meg, ékszereken is használatos volt később, amint azt egy 1500 körüli nyaklánc igazolja és élete a hellenizmusig követhető, amire példaként Bes isten 350 körüli, cso­rnórakötött kígyóövű szobra szolgál. 7 6 Csupán utalok a szakirodalom néhány összefog­laló munkájára, melyekben az ó-, közép- és újkor idevonatkozó gazdag adattárát találja meg a kutató. (Daremberg-Saglio-Pottier : Dictionnaire des antiquités grecques et romaines. Paris. 1904. IV. 87. 1. (Modus címszó alatt). — Pauly­Wissowa : Real-Enzyclopädie der classischén Altertumswissenschaft (Nodus címszó alatt). — P. Wolters : Faden und Knoten als Amulett. (Arch. f. Religionswissenschaft VIII.) Leipzig 1905. ­I. Scheftelowitz : Das Schlingen- und Netzmotiv im Glauben und Brauch der Völker. Giessen. 1912.— Mircea Eliade : De »dieu lieur« et le symbolisme des noeuds. Paris, 1948. Revue de l'Historié des Religions, 5. 1.—F. Hoffman-Krayer., H. Bäch­told-Stäubli : Handwörterbuch des deutschen Aber­glaubens (Knoten, Binden, Fesseln, Schüngen címszavak alatt). —• Werner Stief : Heidnische Sinnbilder an christlichen Kirchen. Deipzig 1938. 122. 1.—E. Jung: Germanische Götter und Hel­den in christlicher Zeit. München-Berlin. 1939. 414. 1. — H. K. Clasen : Die Überwindung des oösen (Neue Beiträge deutscher Forschung W. Worringer z. 60. Geburtstag, Königsberg. 1943. 13. sk. 1.) — O. Hovorka-A. Kronfeld: Vergleichende Medizin. Stuttgart. 1908. (Knoten címszó alatt.) — W.Deonna : De noeud gordien (R. des études greques 1918.). 7 Id. J. H. Breasted : Geschichte Aegyptens, Zürich, 1936. 68. 177. és 329. t. 550

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom