Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Patek Erzsébet: Biztosítószerkezettel készített fibulák Pannóniából 501-515

A »B« táblán 3. sz. alatt bemutatott tégla35 bélyeget (C A S) így egészítem ki : C(ohors) (I) A(elia) S(agittariorum). Csak az irodalomból ismerünk ugyaninnen egy hasonló téglabélyeget

36

: C A S S, amelyet szintén ettől az íjász alakulattól származtatok.

37 Ezen (Aelius Hadrianus császár létesítette) íjász zászlóalj Cannabiaca (Klosterneuburg) állandó helyőrsége (az i. k. u. II—-IV. századokban), de sokféle téglabélyegtípusával egyenesen téglavető specialista (őslakos) csapattestnek tekinthető, amilyen p. o. még »a VII. breukusz gyalogos zászlóalj« volt Pannóniában. A »cohors I Aelia sagittariorum« munkájának

38 tartom az irodalomban

39 tévesen a következőképpen betűzött téglabélyegeket : C. I. IVE (V és E egybeírva) és : COH I IVE. Mindenesetre komolyan nem gondolhatunk ilyen csapatnévre, mint : COH(ors) I VE(netum). A »B« táblán 6. és 10. sz. alatt közölt tégla bélyegek

40 (CAS CRIS) magángyár márkáját

41 jelentik : Cas(siae) Cris(p ....?). 35 Th.: Carnuntum. A 34. j--ben említett téglabélyegek lelőhelyei is ennek a táborhelynek a körzetét ölelik fel (Bécs, Győr, Oroszvár, Brück a/T-, Schwechat, Neusiedl?, Quadrata, Körtvélyes). 36 Th.: »in castris«. CIT III. p. 2328, 43 ad n. 11432 (utóbbi szám alatt : CASSI). 37 C(ohors) (I) A(elia) S(agittariorum) S(everiana)? Ilyen kiegészítés : CAS(tra . . . .) más esetekben állana meg (Öst. Jhefte 6, 1903, Bbl. 56. has.). Feliratos kőemlékeken is előfordul csapattestek nevében a sorszámnak a népnév után való írása (p. o.: Budapest története 1/2. k., 1942, 494. old. és 520. old., 44. j. Ezért éppenséggel lehetne ez a bélyeg a C(ohors) A(lpinorum) S(ecunda) nevének a rövidítése is. Éppen Nyugatoannóniában állomásozott az i. k. u. II. szd. I. felében, ahol a CAS téglabélyegek is napvilágra kerültek. 38 Vájjon az A és az S-betű nem tehető-e össze? így az AS-rövidítés mögött az As(turum) népnév állana és a CAS-téglabélyeg a következőképpen lenne feloldandó: C(ohors) (I) AS(turum). Azonban egészen szokatlan lenne az Asturum-szó jelölése csak két betűvel, a szokásos AST helyett. Ezen hiszpán csapattest állomáshelyeihez : Tanulmányok Budapest múltjából, IX. k. 1941, 237. old.; Wagner, id. m. 88—89. old. (Aquincum, Zeiselmauer). 39 CEE, III 11437; RTiÖ. 4, 1903, 116. old., 56/12. kép ; Szilágyi J., A pannóniai bélyeges téglák, XXIII. t. 1. sz. tip. 40 CIT III 11461 ; Öst. Jhefte 17. k., 115—17. old.; Szilágyi J., id. m. 110. old. Th.: Tuhovec Kukuljevic, Toplica (Várasd környékén), Pettau = Ptuj (Poetovio). Más lapra tartozik egy Mursa-i agyagmécsen ez a mesterbélyeg : C. A. S. (Vjesnik . . . 5., 1901, 34. old.). Ehhez Id. a IVN . CAS magángvári téglabélyeget (lh. Pettau). V. ö. még : CIT III 12010/2 és 13. (amphorabélyeg, lh.: Haidin, Zollfeld). 4i A 2.-ik névhez több lehetőség: Thes. ling. Tat., Onomast. II. 717—725. Ez a téglabélyeg :

42 C. V. S. szerintem a CAS bélyegtípus változata, amelynél az A-betü fejére állított. 43 A szőnyi CORTA. VI • • • — téglabélyeget egyik kutatótársunk

44 szintén a szóbanforgó íjász zászlóalj gyártmányának tartja. Erre a kérdésre következő fejezetünkben még visszatérek. VI. Az utolsó (I. Valentinianus-kori) erődláncolatát javítás és sűrítés téglabélyeg-emlékeihez. Az »A« táblán 13 és a »C« táblán 10 sz. alatt közölt téglabélyegek ezt a teljes, eredeti szöveget teszik össze : C O R T (A) VICE N. (E és N egybeírva). Mivel ismeretes VINCENTIA-téglabélyeg is (»A« t. 12, »C« t. 7 és 9 sz. típusok), ezért bizonyos, hogy a CORTA VICEN-bélyeg végét erre a szóra kell kiegészítenünk: VI(N)CEN(TIA). Azonban a Vincentia és az I. Valentinianus-kori (364—375) tiszti katonabélyegek között az egyidejűséget és egyazon erődsűrítés, erődfalerősítés programmjába való tartozásukat már véglegesen megállapították.

45 Ebből az összefüggésből

46 csak a CORTA VICÉN 42 Szilágyi J., id. m. 105. old. Th.: Aquincum Carnuntum, Vindobona. 43 Noha Aquincum-ban a »II. alpesi segédzászlóalj« más emlékkel is képviselve van (Tanulmányok Budapest múltjából, IX., 1941, 236—37. old.), mégis erőltetésnek érezném, ha a C(ohors) Aflpinorum) S(ecunda)-névre oldanánk fel a C. V. S.-téglabélyeget, mert ehhez kétszeres rendellenességet kellene feltételeznünk a bélyegző készítésében. Vagy talán egy ma még ismeretlen C(ohors) V S( . . .?) nevű csapattest emlékével van dolgunk? Ehhez a feltevéshez nem kellene felfordítottnak tekintenünk a 2.-ik betűt, viszont olyan népnek (Surorum? Sagittariorum? stb.) az 5.-ik cohors-a nem ismeretes eddig Pannónia helyőrségéből vagy akár az egész római birodalomból, amelynek a neve S-szel kezdődik. 44 CIT III 11373-hoz megjegyzés: »Fortasse co(ho)r(s) I A(elia)«. 45 Arch. Ért. 1920—22. évf., 96—98. old. Td. még a CIT 10685-höz írt megjegyzést : »AVIN Römer composuit cum tegula castelli VINCENTIA. 46 A TEMP-rövidítéshez : RTiÖ. 13, 1912, 97—98. has. A centohoz : Dessau, ITS 7245, »col(legium) veteranoru(m) centonarior(um)«. Polaschek (P. W.—R. E-, Oyilavis c.) az A LAi?-rövidítest (ebben a bélyegyáltozatban : TEG II ITAT ATAR) így egészíti ki : ATAR(um), olyan értelemben, hogy az ala-k, az önálló lovaszászlóaljak közös téglaüzemét I. Valentinianus korában a »II. itáliai legio« vette volna át. Ez a (szellemes) magyarázat nem fogadható el, mivel általában helynév vagy rangmegnevezés áll az akkori téglabélyegek végén. Szerintem az ATAR-betűcsoport így egészítendő ki: A LA(u)Rfiaco), hiszen Tauriacum-ban állomásozott ez a légió. Az T vagy az A-betűbe vagy betűhöz talán belevésték vagy hozzáírták (kicsinyítve) az U = V hangjelet. A FIG PET és a FIG SAB bélyegekhez : RTiÖ. 10, 1909, 103. has., Fig. 45/4. és 6.; 13. k., 1919, 520