Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Nyitott csarnokos és körös építmény (sétacsarnok és színház?) az aquincum-i katonai kolóniában 479-499

fejes fibulák, amelyek kivétel nélkül csuklós szerkezetűek. Itt meg kell említenünk, hogy hazai anyagunkban jelentkeznek ugyan szórványosan spirális szerkezetű T-fibulák is, de ezek a honi divattól idegen, germán ízlést mutató ipari termékek és pannóniai előfordulásuk csak egészen szórványos.

6 Mindezeket összegezve, meg kell állapítanunk, 6. kép. — Biztosítószerkezettel készített kapcsolatú Aquincumból. hogy késő császárkori fibulaanyagunk majdnem kizárólag csuklós tűszerkezettel készült. Pannonián kívül hasonló a helyzet a többi provinciákban is. Párhuzamba állítva a csuklós- és spirális szerkezetű fibulákat, megkell állapítanunk, hogy a többszörös spirális menetben megcsavart tűknek megvan a maguk ruganyosságuk és ép ez okból ezen kapcsolótűk záródása biztosabb, míg a csuklós fibulák tűszerkezete merev és ezért használat közben a tű igen könnyen kiugorhat a tűtartóból. Erre vezethető vissza, 6 Patek E. Pannóniai fibulatipusok elterjedése és eredete. Diss. Pann. Ser. II. Nr. 19. 66. skk. hogy a római hódítás korábbi szakaszaiban, addig, amíg a fibuláknál a spirális megoldás dominál, különösebb biztosítószerkezetre szükség nem volt. A fibulazáródás rögzítését a kevésbé biztos csuklós szerkezet térhódítása okolja meg. Ezen technikai újítás mellett ugyancsak a záródás fokozottabb biztosítását szolgálja egy másik újítás is, t.-i. az, hogy a szélesebb tűtartólapról a késő-császárkori T, illetve hagymafejes fibulák készítői a zártabb, ú.-n. csőalakú tűtartóra térnek át.

7 Pannóniában a biztosítószerkezettel ellátott fibulák köre így kizárólag a csuklósszerkezetű T-, illetve a már kifejlett hagymafejekkel díszített kapcsolótűk. Aquincumi fibuláink biztosítószerkezetéhez analógiát keresve vizsgálódásaink így már csak az e típus keretébe tartozó kapcsolótűkre vonatkoznak. Kezdetben elsősorban a díszesebb kapcsolótűknél gondolnak a tűzáródás biztosítására. Az aquincumi 145. sz. sír fibulája, eltekintve a kar két gömbalakú díszét és magát a fibulatűt, amelynek anyaga bronz, ezüstből készült. A karokat és a kengyel két oldalát nielló díszíti. A hagymafejes fibulák típusán belül a fejlődésnek szintén kezdeti fokán áll a másik aquincumi fibula. (6. kép.) Ez kevésbé díszes példány. Ennek és a fentebb tárgyalt kapcsolótűnek azonos biztosítószerkezete van. E két aquincumi fibulának pontosan megfelelő testvérdarabját is felleltük provinciális kapcsolótűink közt, a dmiapentelei római telep XVIII. téglasírjából előkerült finoman tagolt bronz T-fibulájában.

8 E példánynál a tűtartóban az ismertetett aquincumi darabokhoz hasonlóan egy fel- és lemozgatható hüvelyt látunk, amely a tű megrögzítésére szolgál. Két további analóg példányt őriz a MNM, ezek lelhelye sajnos, ismeretlen. (V. ö. Katalógus I. 4., 5. sz.) A fentebb említett pannóniai fibuláknak megfelelő kapcsolótűkről tudomásunk van a birodalom egyéb területeiről is. így három 7 Rámutat erre B. Saria is. Vjesnik Hrv. Arheol. Drustva. N. S. Tomus XV. 1928. Fibeln mit Sperrvorrichtungen c. munkájában. 8 Paulovics I, : A dunapentelei római telep. (Intercisa) Archaeologia Hungarica II. 54. 1. 37. kép. 504