Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Nyitott csarnokos és körös építmény (sétacsarnok és színház?) az aquincum-i katonai kolóniában 479-499
építkezés alkalmával több, mint félméterrel töltötték fel a régi padozat nívóját. 17 Ehhez a feltöltéshez a korábbi építkezés bontási anyagát is felhasználták, ezért találtunk itt a fal mentén antefixum (homlokzati dísztégla) és egyéb tégladarabokat. A II. építkezés falmaradványai közül a XLVT-XLVIII számmal jelöltek különös módon találkoznak. Nem kötötték be őket egymásba és vastagságaik is különbözőek. Ismételt toldással állunk talán itt szemben, amint a később idekerült emberek szintén hajlékot különítettek el maguk számára a római uralom végének zűrzavaros és nyomorúságos viszonyai közepette. 18 A régebbi, korábbi építkezés bontási anyagát itt is elegy enge tésre használták fel. A fal habarcsa igen sovány, csekély százalékban keverték össze mésszel a téglatörmeléket és az agyagos homokot. 19 Az I. építkezés falazása valamivel gondosabb munka volt. A kődarabokat laposan helyezték le vízszintes rétegekben. A nagyobb kövek közt kisebb kőszeletek. A vízszintes hézagolást inkább betartották, míg az álló hézagok esetleg ferdén, zeg-zugosan haladtak. A kötőanyag kavicsnélküli homokos, erős mésztartalmú habarcs. Néhány helyen nagy négyszögletű kőtömbökből raktak le alapot a falban (6. kép). Összemeg összesen, amelyből 33—35 cm-nyi mélyed be a bolygatatlan talajba. Viszont a XIX sz. helyiség deli falát mélyebben, 90 cm-nyire, alapozták be az anyatalajba. A XXXVII számmal'jelölt pillér 90 cm-re állott ki az anyatalajbál, ebbe 44 cm-nyi része mélyedt be. A Iy VI + -EVIII számokkal jelzett fal, amelynek az összesített rajzon lemérhető 210 cm-es vastagságában beleértendő 30 cm-re kiugró padkája is, összesen 155 cm magasságban maradt ránk. A padka színtjétől lefelé mérve, amelyre a padozat támaszkodhatott, 90 cm-re értük él az anyatalajt. Ebbe az alapozás 20 cmnyire süllyedt be. 17 Arra, egyéb bizonyítékok hiányában, nem szívesen gondolunk (bár lehetséges ez is), hogy a padka és az anyatalaj színtje közti űr hypocaustum, padozatalatti légfűtés térségéül szolgált.. is A XlyVI sz. faldarab már csak egyetlen ferdén • lerakott kősorból állott (30 cm magasságban), amikor kiástuk. Apróra tört rómaikori tégla, darabokból rakott 110 cm széles, 80 cm mély feltöltés szalagszerűen vonult el ezen fal déli oldalánál (a fal alatt és rajta túl már bolygatatlan a talaj.). 19 A külső vakolás 1 cm vastag malter. A kőlerakásban még vízszintes sorok kivehetők. A XX/VTI és a XEVIII sz. falak alsó része agyagba rakott, felsőrészük maiteres. Ezen falak alja magasabban fekszik, mint a sarkuknál levő, az I. építkezésből származó pillér feneke, ami eleve természetes. sítő rajzunkon (1. kép) leolvashatók azok a számok 20 , amelyek a Lajos-utca mai járdanívójának, valamint a különböző építkezési periódusokból eredő falmaradványok (alapozási) padkájának, avagy felszínének a magasságát jelentik az összehasonlítási alapul felvett dunai vízsík felett. Az I. építkezés magassági számadatai 5-38 méternél, a II. periódusban 5-87 méternél kezdődnek 21 és aztán Í£K-i irányban nőnek ezek a számértékek (a felszín egykori emelkedésének megfelelően ?). Az I. és II. építkezés közt eltelt idő folyamán itt a jelek szerint átlag félmétert, a II. és III. periódus közt pedig körülbelül egy métert töltődhetett fel a talajszínt. 22 A 20. századi, modern járdanívó 8-34—8-47 méter magasságban fekszik .(nyitott csarnokos építményünk romjai mellett) a Lajos-utca ezen szakaszán. A 15—16 évszázad folyamán a feltöltődés 23 tehát mintegy 220 cm, azaz évszázadonként 24 átlag 14—15 cm, mivel a II. építkezés korában (i. k. u. IV. század ?) körülbelül 6-10 méter magasságban (padkanívó!) mozgott ezen a helyen az emberi élet. Ha az elmondottakkal valóban törvényszerűséget volt szerencsénk kifejezhetni, akkor a II. periódustól itt mintegy négy évszázadot számíthatunk visszafelé az I. építkezésig, az ezalatt történt körülbelül fél méternyi feltöltődésnek 20 A Duna lánchídi 0, pontja a tenger színe felett 96-58 méter magasságban értendő. Azon pontokra, amelyeket felmértünk a Dunának az utóbbi időkben észlelt legalacsonyabb vízállásszíntjéhez, kis körökből kiinduló nvilak mutatnak rá az 1. képen. 2i Az újabb építkezésből a VI. számmal jelölt csatorna fenekének a magassága : 6-96 m. 22 A >>+ 6-15« pontnál (EVI sz. fal) a II. periódusbeli fal padkájáról mértük a magasságot, az I. építkezésből származó fal alja itt 5-05 m magasságban fekszik. A »+ 5-93« pontnál (XEVI sz. fal) a megmaradt fal tetőmagasságára vonatkozik ez a számadat. Ezen II. építkezési korszakból eredő fal alja 5-63 m magasan képzelendő el. A » + 6'12« pontnál (a hypocaustum fenékmélysége, 7. kép) az I. periódus legalsó színtje még 104 cm-rel mélyebben (az imbrex, félhengeralakú és a peremes téglatörmelékréteg mélységét még le kell vonnunk), azaz 5-08 m magasságban terül el a Duna lánchídi 0 pontja felett. 23 A budai hegyvidékről lefolyó iszap és a szelek által hordott por rétegződött fel ennyire. 24 Ásatásaim alkalmával másutt is állapíthattam meg ugyanilyen hányadost (p. o. a Viador-utcában 17 évszázadhoz 240—260 cm magas feltöltődést) az építés óta eltelt évszázadok száma és a talajszínt emelkedésének a mértékszáma között 484