Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Járdányi-Paulovics István: Prometheus alakja óbudai kőemléken 473-477
egy boróstyántárgy töredéké, összerozsdásodott láncszem. (A zöldzom. korsót Id.: 17/2. kép.) A női csontváz melléklete mindössze : a fejénél két bronztárgy (fülbevaló? csat?) nyomai és egy haj karika. A már említett gyermekcsontváztól É-ra másik gyermekcsontváz fordított helyzetben letéve Ny-felé nézett. Unnék mellékletei : a homloknál üveg- és szinte papírszerű arany- és bronzlapocskák, továbbá egy bizonytalan rendeltetésű bronztárgytöredék. Ugyanebben az árokban egy három rétegben használt tüzelőhely és egy pöcegödör nyomai is elősötétedtek a bolygatatlan talajból. Utóbbi az anyatalajba 120 cm-nyire mélyül be (395 cm mélységben kezdődött a modern felszín alatt), átmérője 140 cm. A gödröt betöltő földből késő középkori edénycserepek kerültek,elő. A Eajos-utca 189 sz. háztelek végében, az Óbudai-rakpart és ä Kulcsár-utca sarkán is húztunk egy kutatóárkot. Itt a földrétegek elhelyezkedését a 4. képen látható metszetrajzban mutatjuk be. A rétegek itteni egybefolyására és az általános, f eltöltésszerű zavarodásra jellemző, hogy itt még a legalsó kevert, habarcsos, törmelékes nívóban is legújabbkori gomb került napfényre Victorinus ( + 268)-kori bronzérem társaságában. Feljebb, a téglatörmeléksáv alatt modern aranyfülbevalót találtunk más mai tárgyakkal, de egy rómaikori kopott pénzdarab (Imp. С; Gál. Val. Maximianus p.f. Aug-Genio imperatoris) is közéjük keveredett. Ennek rejtekhelyéhez közel egy 1707ből való poltura várt arra,' hogy újra napvilágot lásson. Ebben az árkunkban (a 189 sz. ház udvarán) rómaikori tetőfedő tégladarabok is napfényre kerültek. Elmosódott bélyegeikből ezen betűk voltak kivehetők : ,.6 II ADI. ., FRIGE és APIyVPP. Utóbbi kettő típusa : Szilágyi J., id. mű, T. XXVII. 48. A Kulcsár-utcában a csatornázási árok folytatásában még mindig keveredést tapasztaltunk; hat méter mélységben egy Constantinus császár korabeli kevésbbé kopott (Cohen VII2, 242. о., 123) és egy teljesen kopott (1 cm átm.) IV—-V. századi bronzérem, valamint egy késő középkori kengyelvas fértek meg egymás mellett. A I,ajos-utca 179 = Óbudai-rakpart 15. számú háztelek kértjében; húzott árokban a bolygatatlan talaj fölötti, legalsó rómaikori kultúrrétegben előkerült terra sigillata-tör&dékxe is már itt fel kell hívnunk a figyelmet. Elkopott mesternév-bélyegéből kiolvashattuk ezen betűketj ... TINVS. A technikai kivitelnél fogva rheinzaberni fazekasműhely . nívóját mutató, vörösmázas cserépedénytöredék [&&]TINVS, [Quar]TINVS avagy"-[Augus]TINVS nevű mesarra, hogy a sírok mentén út vezetett, mert ekkor már csak a lakások mellett és városfalak tövében bátorkodtak elődeink halottaikat eltemetni. 7 Út itt a rómaiak idejében csarnokos és körös építményeink ellenkező oldalán, tőlünk Ny-ra vezetett az aquincumi legiótábornak közelben sejtett 8 déli vár fala és kapuja (porta principalis dextra ?) felé. A Dunapart ezen pontokon (építményeinktől K-re) a középkorban, a csatornafektetés alkalmával megfigyelt falnyomok alapján következtetve, azonban már beépített, sőt a З.-ik képünkön bemutatott metszetrajzunkból világosan láthatjuk, hogy a középkor évszázadai folyamán a mai Templomutca irányából, tehát továbbmenőleg a terek valamelyikének a készítménye egyaránt lehetett, annál is inkább, mert mindegyiknek ismeretes már eddig is portékája Aquincum-ból. (F. Oswald, Index of potters' stamps on terra sig. névmutatói alapján). A mintegy negyven, TINVS-végű névvel rendelkező fazekasmesterek közül esetleg még [Aven]TINVS mester neve jöhetne számításba csonka mesternevünk kiegészítésénél (HadrianusAntoninus császárok korában Galliában működött ilyen nevű mester), akinek áruja már szintén került elő. Aquincum-ban. A megnevezett mesterek egyébként nagyjában egyidőben dolgoztak, az i. k, u. II. század derekán es vége felé. Mindezen leleteket most nincs módomban összeségükben bemutatni és teljes pontossággal leírni. Elvesztek, elkeveredtek a budapesti harcok folyamán. 7 Nagy L., Aquincumi múmiatemetkezések (1935), 5. 1. A közeli (óbudai) Hajógyár-szigeten, is késő rómaikori kőlapsírokat találtak : Arch. Értesítő, 1870, 264. old. 8 Aquincum helyrajzának a kérdéseihez legutóbb : Budapest története I. rész 2-ik kötetben (1942), Nagy L., a 353. és a.köv. lapokon. Budapest Régiségei XV. 481 3. kép. — Ásatási rétegek: három úttest kőnyomai egymás felett.v.
